Agyhalottra dolgoztam magam. És kivételesen nem túlzok. Lehet, persze, hogy már nem pislákolt túl sok fény a fejemben, mikor reggel kínkeservesen kivonszoltam magam az ágyamból (azaz oldalra fordultam, és ráestem az angol-magyar nagyszótárra, meg valami kora-huszadik századi amerikai regényre), de ezt a ritkás agyhullámot is sikerült teljesen kiegyenesítenie a padlásig érő, örvényszerűen támadó munkának.Ugyanakkor minden szép és jó is, mert mindjárt elmegyek Szigetre, és ragyogóan süt a nap, de nincs hőség, sőt, jól esik az embernek a hosszúnadrág a lába szárán - szóval kiváló idő van. És már előre tudom, hogy fogok inni fröccsöt, meg pálinkát, de nem sokat, hiszen holnap is van nap, sajnos, és munka is maradt, de annyi, hogy kifolyik a tetőablakokon az ötödiken - de a Sziget akkor is biztos jó lesz, mert a fesztiválokat én mindig nagyon élvezem. Akkor is jó lesz, ha netán nem sikerül elkapnom a Therapy?-t vagy Robert Plant-et; sőt, akkor talán még jobb, mert ilyesmi csak olyankor fordul elő, ha az ember nagyon jó társaságban nagyon jól érzi magát a kijelölt koncertek helyett, mellett és másutt (és tapasztalataim szerint a Szigeten ez bizony gyakori; ezért is szeretjük a Szigetet).
Majd aztán beszámolok róla jól. Netán rosszul.
Meg lehet venni minden nyári Metallica koncertet mp3-ban a honlapjukon valahol, majd ha lesz rá lehetőségem (azaz dombornyomott hitelkártyám és/vagy biztonságos netszámlám), a Nova Rock-ot be is szerzem, és akkor lesz biza nékem Jerry Cantrell, amint Nothing Else Matters -t énekel. És Lemmy, amint a Damage Case -t zúzza, bár Jerry-t én azért jobban szeretem (szebb is, szőkébb is... Alice In Chains-ebb is), fene az ízlésembe, tudom. Ma már azért is összeszidtak, amiért nő létemre a férfiakat szeretem. Divatjamúlt giccs, férfi a nővel, fujj.
És most ragyog az ég, a fény olyan éles, hogy szinte vág, és valamitől nagyon derűlátó vagyok. A derűtől, talán. Ami - hogy Misztika fiamat idézzem, nem kicsit pontatlanul - általában a borúra. Jön.
