Szép őszi idő van, kicsit hideg, nagyon esős, és alapvetően imádom - de ha holnaputánra nem nyáriasodik ki a világ, kemény Sziget elé nézünk. Jegyem már van, társaságom már van, azt hiszem, a becélzott koncerteken kívül a Hilltop és a pálinkaház környékén táborozunk (időjárástól függően; melegben hűs fröccs, hidegben ütős rövid), és persze mindenfelé máshol, ahogy azt Szigeten illik, és ahogy azt a Szigeten kell.Irigylem Crowe kollégát, interjút csinált Jerry Cantrellel! Nem ér! Vele én akartam! Vagy legalább csak leborulni a lába elé, és azt mondani neki, hogy "Jerry, te vagy a legjobb" , aztán félhülye mosollyal tócsába olvadni, vagy valami. És erre Crowe csak úgy beszélt vele! Még ha telefonon is! Szörnyűség.
Jó, azért persze megbocsátom, elvégre Crowe is kedveli a Mester munkásságát. És nem lehet fenékig Alice in Chains az élet.
Voltunk a nagyszüleinknél, aztán pedig főztünk baracklekvárt. Kaptam cserepes zöldfűszereket - mentát, bazsalikomot, kakukk- és citromfüvet. Át is ültettem őket. Mosogattam. Aludtam. Dolgoztam. Merengtem a világ dolgain. És... Arra jutottam, hogy egyszer majd úgyis kialszom magam, és akkor még ennél is jobb lesz.
Mert most azért határozottan nem rossz. Sőt, tele van apró gyönyörűségekkel az életem.
Talán Sziget után. Talán Jordan után. De egyszer csak sikerülni fog ébren is lennem egy kicsit.
