Az előbb beestem az asztal alá, miközben megpróbáltam egyszerre töltőre rakni a telefonomat, és gépre a pendrive-ot. A cipőm vizes. Azt hiszem, ez is az akkor jó ötletnek tűnt -ek táborát szaporítja, mármint az, hogy reggel fél nyolckor, mikor ráébredtem (fel még nem), hogy a centi vastag szombati sárréteget semmivel sem tudom lerobbantani az egyetlen egyszerre iroda és Szigetkompatibilis cipőmről, fogtam a két fél lábbelit, és elábrándozva, lazán betoltam a forró vízsugár alá. Nem. Nem gondoltam, hogy jó lesz. Nem gondoltam én semmit. Legfeljebb csak az első adag koffein felé próbáltak volna vánszorogni tétova gondolataim, ha nem hullanak le időközben a konyhakőre, hogy perzselt féregként kiszenvedjenek.Hja, azt hiszem, ideje lenne a következő adag koffeinnek is, mert ez így veszélyes.
És közben kutatok és jelentek és kutatok, kérem szépen. És rohadt hideg van. És csak Szigetkompatibilis pulóvert hoztam, irodakompatibiliset nem (azt hiszem, az Anathema hosszúujjú nem épp ügyvédi irodába való viselet).
Aztán pedig számolok be arról... hogy hogyan folytatódott csütörtök este óta a Sziget.
