fáradtan vezetni blogot sem érdemes

Láttam ilyen harminc napos kihívást bloggereknek, és volt benne minden, olyan is, hogy öt kevéssé ismert tény veled kapcsolatban, és el is kezdtem gondolkozni rajta, de csak odáig jutottam, hogy kevéssé ismert tény, de szerdán kihúzták két fogamat, és utána volt némi tereprendezés is a helyükön, és még mindig nagyon fáj. De tényleg. És szomorú is vagyok, mert nem haladok semmivel sem, amivel haladni akartam, és egyfolytában álmos vagyok, de aztán rémálmaim vannak, és arra ébredek, hogy iszonyatosan fáj az ínyem, mert nyilván a rémálomtól összeszorítom a fogam, azaz teljes erőből belenyomom az ideiglenes koronát a sebbe.

Most össze kéne szednem négy további tényt, de nem nagyon jut semmi sem az eszembe. A jobb kisujjam ferde, mert eltörtem tizenkét éves koromban. Évekig rosszul szerepelt a TB kártyámon a nevem, mert annak idején az egyetemi ügyintéző kihagyott belőle egy betűt.

...az agyam ezen a ponton összerakta a brillkolbász kifejezést, szóval újabb ismeretlen tények felkutatása helyett inkább elmegyek aludni, mindenkinek jobb lesz.

létezem, tehát fáradt vagyok

Végül természetesen elmentem sétálni, valószínűleg senki és soha nem nézett ki még olyan hülyén, mint én, miközben megpróbáltam megoldani, hogy a széltől ne kapjak egy másodperc alatt arcüreggyulladást, de kilássak a szemüvegemen. Szerencsére kevés más embernek jutott eszébe ilyen időben sétálni, de az a csapat gimnazista, akik szembejöttek velem az Oroszlán-szikla előtt, nagyon lesajnálóan nézett rám. Jó, mondjuk a kamaszok mindig lesajnálóan néznek mindenkire, aki nem kamasz, de akkor is!

A cipőmet is megragasztottam, vettem hozzá cipőragasztót, nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen rendes felnőtt vagyok. Lehet tippelni, melyik feléről jött le száz méter után a visszaragasztott talp: arról, amelyiket sörözés előtt egy nyolcvan forintos pillanatragasztóval ragasztottunk vissza egy gyrosozó előtt az utcán, vagy arról, amelyiket a drága speciális ragasztóval, minden instrukció betartásával, másfél órán át tutujgattam, és három napon át szárítgattam? Nyilván utóbbiról. Szóval vettem pillanatragasztót, és azt is visszaragasztottam, és ezentúl, ha bárhová megyek abban a cipőben, lesz nálam két tubus pillanatragasztó, és ennyi. Mert amúgy teljesen jó bakancs, fogja a bokám, fogja a talajt, beleférek vastag zoknival, hülye lennék kidobni.

Mindeközben fúrnak, úgyhogy korai Pearl Jamet éneklek, hátha legalább egy egészen kicsi józan eszem marad a fejfájás alatt. Nagyon szét vagyok csúszva, már azt sem tudom, mitől, de nagyon. Lehet, hogy csak a szokásos, csak ezúttal nem volt elég a karácsonyi szabadság, hogy kipihenjem. nem tudom, de elég fárasztó egy aranyhal koncentrációs képességeivel léteznem.