Aludtam, ameddig csak bírtam, aztán Darklands-eztem egy kicsit (aki függ, az függ), úgyhogy az előrejelzések és holmi elhamarkodott ígéretek ellenére nem mentem ki, csak öt körül. A Fővárosi Bíróság sátránál megtaláltam Fonológuslányt, raboltunk Chthulhus cukrot Brainoiznak, és épp csak kezdtünk lealjasodni a Hilltopnál, mikor váratlanul már színpadon is volt a dEUS.Dinamikus kitántorgás a keverő bal oldalára, ott a tömegben nagy nehezen összedrótozódtunk először Brainoizzal, aztán J-vel, majd tátottuk a szánkat, hogy jééé, ez jóóó, mármint nem annyira jééé, mint inkább jóóó, de tényleg. Eltolták a Suds and Soda -t, annak egyszer valami vizsgaidőszak alatt a retinámra égett a klipje, és a reflexszerűen előpörgő emlékek, valamint a kivetítőn villódzó képek összjátékából levettem, hogy megöregedtek, még ők is, és vagy kevesebb arckrémet használnak, vagy jóval alacsonyabb hatásfokút - de azért súlyosan nagyszerűek voltak.
Újabb drótozódások után J, Fonológuslány és jómagam utat vágtunk a csomagmegőrző felé, majd az ősi hagyományok jegyében sült kolbászt ettünk - mármint én pizzát, de a többiek rendes, hagyománytisztelő emberek, és nekik ez ugyanúgy hozzátartozik a Szigethez, mint nekem a... ööö... izé... a csomagmegőrzőzés. Visszajutottunk a Hilltophoz is, külön-külön, a tömegre való tekintettel csak egy fának ácsorogva szomjúhoztunk, miközben addigra már Fonológuslány és J helyett rég Brightot és Brainoizt terrorizáltam szóval és mondattal.
A Radiohead kezdetét kisebb csordában vártuk, bár a csorda hamar oszlani kezdett, mikor az emberek egymás után rájöttek, hogy esetleg mégsem olyan nagy Radiohead rajongók, mint amennyire szomjasok, disznókolbászra vágynak, netán a Fear Factory-t is akarják látni. Pedig a Radiohead...
EEVVEERRAANNDDEEVVEERRAANNDDEEVVEERRAANNDDEEVVEERRAANNDD
EEVVEERRAANNDDEEVVEERRAANNDDEEVVEERRAANNDDEEVVEERRAANNDD
EEVVEERRAANNDDEEVVEERRAANNDDEEVVEERRAANNDDEEVVEERRAANNDD
EEVVEERRAANNDDEEVVEERRAANNDDEEVVEERRAANNDDEEVVEERRAANNDD
EEVVEERRAANNDDEEVVEERRAANNDDEEVVEERRAANNDDEEVVEERRAANNDD
EEVVEERRAANNDDEEVVEERRAANNDDEEVVEERRAANNDDEEVVEERRAANNDD
...ezt írták ki a koncert végén, és meggyőztek. Féltem tőle, hogy rosszak lesznek, vagy flegmák, vagy elművészkedik, de nem. A legszebbeket. A leges-legszebbeket játszották el nekünk.
Ezek után ismét Csónakház, ahol mi lányok (J, Fonológuslány és jómagam) heves Jerry Cantrell rajongásban törtünk ki, de olyan hevesben, hogy rögvest át is kellett ballagnunk a Hammer színpadhoz, Black Out-ot nézni. Ha a hangosítást leszámítjuk, még jó is volt, és a Spirál -nál továbbra sem született jobb grunge szám magyar vidéken. Riszpekt. Akkor is, ha a hangosítást nehéz volt leszámítani.
Két ágyas meggyel a kezemben tértem vissza a Csónakház-bázisra, mert a pálinka félős jószág, és nem szeret egyedül lenni (legalább nem tizes hordákban jár, mint a Die Toten Hosen bájos kis Jagermeister csordája), ezek után nem volt olyan nehéz rábeszélni arra sem, hogy nézzünk bele Lovasi legújabb projektjébe - ebben csak az akadályozott meg minket, hogy félúton ránk ordított Chris Cornell, és nekünk, hithű grungereknek azon nyomban oda kellett mennünk a szakadó esőben ugrálni egy zsúfolt pult elé. Ez a napirendi pont még legalább egy órán és két pálinkán át bírta, közben mindenki hazament, csak Fonológuslánnyal zúztunk, sapkában és esőkabátban, ahogy azt kell.
Holtfáradtan támolyogtunk ki az éjszakai busz megállójába. Mélylélekbúvárként szakértettünk, életeket szereltünk össze és vissza, és nagyon jól nyomhattuk, mert még rajongónk is akadt. Állítása szerint bizony mi istennők voltunk egy intellektuális sivatagban, mindezt arra alapozta, hogy még hajnal fél ötkor, a szakadó esőben is képesek voltunk a tagolt, zömében káromkodásmentes beszédre. Sőt, még mosolyogtunk is. Időnként odajött hozzánk, és meghajolt előttünk, hogy kifejezze mélységes tiszteletét. Mi ilyenkor zavarba jöttünk, és a magánéleti problémák helyett inkább a BKV-ról kezdtünk tagoltan és káromkodásmentesen értekezni. Szerintünk eltérítették a buszt. Vagy papírból volt, és elázott.
Már világosodott, mire ágyba bújtam. Az előszoba pedig csupa sár. Volt. Azóta feltakarítottam.
