
Még a paradicsompalántáknál is nehezebb. És a kakukkfűnél, pedig azzal alaposan megszenvedtem.
Sikerült megfáznom, hőemelkedésem van, és napok óta ráz a hideg. Esténként NeoCitrannal vonulok el aludni, ettől reggelenként nem tudok felkelni, ma hattól negyed nyolcig minden tíz percben tovább nyomtam az ébresztőt (korán be akartam jönni, mert sok a munka, aztán...), de persze még mindig zombi vagyok. Zo-hom-bi. Egy Lawful Good Elf Ranger Zombi. És otthon hagytam a telefonomat.
És rájöttem valamire, amit egy jelzőben is tudnék jellemezni. Nem vicces . Mondjuk nem is aktuális, csak én vagyok az a fajta, aki hosszasan és lelkesen szokott merengteni múltbéli ballépésein. Hah, akad belőlük pár. Azt hiszem, ezen viszont idővel sem fogok nevetni. Ilyenből is akad egy pár. Olykor megbicsaklik még az én humorérzékem is, kérem szépen. Most például nyílt bokatörést szenvedett, visszamenőleg. És - az ebcsonttal ellentétben - a nyúlcsont nem az a könnyen forró fajta.
Azért másoknak is volt már olyan élménye, amin akkor csak ritkásan nevettek... Bár utólag nyilván ők is jót mulattak (valamint a történetből kiderül, hogy előtte is), majd azért a Szigeten nem játszunk ilyet, már csak azért sem, mert nincs homokos part, sem dagály, és igaz, hogy van eljegyzés a környéken, de Minden Rénszarvasok Ura nem az a lerészegedős fajta.