fáj-a-lábam, sülzanót, parfümök

Történt egy csomó minden, csak nincs kedvem írni róla, és lusta is vagyok, és álmos, és hoppá, ma nem vettem be a vitaminjaimat, biztos csak azért.

A térdemen pillanatnyilag jókora, halványzöld seb repedezik össze-vissza és fááááj, az egyik lábujjam egyetlen gigantikus vízhólyag (először azt hittem, eltörtem, mert olyan érzés volt, mintha lebegett volna, aztán amikor lerángattam a csizmámat, láttam, hogy bezony, tényleg azt tette; fejlesztett maga köré önálló vízágyat, ilyet még nem is láttam), de a legjobban persze a szívem sajog, ez mondjuk ilyen napfényhiányos időkben nem is meglepő. Például amikor vasárnap a napsütésben hevertem a virágzó sülzanót tövén, akkor semmi bajom sem volt; rájöttem, hogy pályát módosítanék, és a következő életemben mégsem bükkfa akarok lenni, hanem sülzanót.

Érdekes adalék egyébként, hogy amikor rágugliztam arra, hogy "sülzanót", az első találat rögtön valami virágesszencia-terápia volt, hogy "Ha rossz tapasztalatai miatt úgy gondolja, hogy nem képes kapcsolatot teremteni másokkal: sülzanót", ez végül is csak azért vicces, mert egy ideje rájöttem, hogy ez az egyik fő problémám.

Az már kevésbé vicces, hogy magyarul egy árva értelmezhető leírás sincs szegény sülzanótról a neten, pedig igazán bájos... na jó, szóval egyáltalán nem bájos növény, csak én első látásra megkedveltem (és szerintem nem is kókusz-, hanem mimózaillata van, és egész hegyoldalakat bearanyoz, és az olyan szép) (csak ne szúrna). A sülzanótság amúgy a nyúlsággal is párhuzamba állítható, mert mind a kettőt nagyon gyűlölik az ausztrálok, amiben nekik igazuk is van, mert ezek invazív fajok, de végül is az akác is az mifelénk, és én mégis szeretem. (Milyen vicces, hogy a fehér akác angolul black locust...)(És még mit meg nem tud a nyúl: nem véletlenül a Cerruti 1881 volt sokáig a kedvenc parfümöm, abban is van mimóza. Meg gyöngyvirág - mmmm! - meg frézia meg jázmin. És ez volt a másik kedvencem mindig is.)

2008, könyvek

Baker, Karen
St. Lucy's Home for Girls Raised by Wolves
fantasy, 10 /10
Ha Salinger békésebb korban élt volna, talán ilyen történeteket ír; engem legalábbis kicsit rá emlékeztettek ezek a teljesen beteg, de ötletes, játékos, egyszerre nyomasztó és vadul lelkes történetek. Szinte mindegyik a kamaszkorról szól, bár más átmeneti szakaszok is szerepelnek benne. Jellemző, hogy több mese is ott ér véget, ahol az addig felvezetett konfliktus berobbanna - működik a dolog, mert az olvasó önkéntelenül is kipótolja az addig elmondottakból, de egy idő után morcos leszek tőle. A lényeg azonban az, hogy a kötet így is friss, eleven, és jó, nagyon is jó.

Ballard, James Graham
Kingdom Come
sci-fi, 10 /10
London peremét eluralták a mega-giga bevásárlóközpontok, repterek és szállodák, és teljesen átalakították az egykori falvak és városkák lakóinak életét. Eddig ez még dokumentumregény is lehetne; innentől átvált pörgős, akciódús, végtelenül keserű és ijesztően reális disztópiába. Az egyik óriásplázában lövöldözni kezd egy őrült, és hősünk apját, a nyugalmazott kereskedelmi pilótát is lelövi. A fiú - akit épp most túrt ki jól fizető marketinges állásából a tulajdon felesége, amúgy pedig vagy harminc éve nem látta az apját - elmegy, hogy felderítse a tragédia körülményeit, és roppant nyugtalanító jelenségekre figyel fel. Némileg aggasztja, hogy párszor megpróbálják meggyilkolni, de sokkal jobban megrémíti, hogy indiai származású, orvos szomszédait az ajtajuk előtt öntik le benzinnel és gyújtják fel. Felmerül a kérdés: hogyan lesz a bevásárlóközpontból náci pláza-állam? És a válasz: ijesztően könnyedén.

Doctorow, Cory
Little Brother
sci-fi, 10 /10
Nem találkoztam még emberrel, aki a könyvet olvasva nem szeretett volna megint 16 éves lenni, de legalább programozó. Az ifjúsági kalandregénynek álázott politikai kiáltvány szépen illusztrálja, hogy miért helytelen a "terrorral a terror ellen" elképzelése, de ugyanakkor kellemes és érthető matematikai magyarázatok, történelmi és irodalmi tények is meglapulnak benne, szóval így néz, ha valaki oktatni akar, nem bifláztatni. Sodró lendületű, ingyenesen letölthető, és tényleg magára vessen, aki ezután nem olvassa el, mert igazán érdemes.

Gaiman, Neil & Pratchett, Terry
Good Omens
fantasy, 10 /10
Tudom, illett volna elolvasnom már RÉG... és persze zseniális. Mi történik, ha egy kazettát huzamosabb ideig a kocsinkban hallgatunk? Ha az Antikrisztust elcserélik a sátánista apácazárdában? Ha az Apokalipszis lovasai egy útmenti csehóban gyűlnek össze a világpusztító turnéra? Ha egy boszorkány megsejti a háromszáz évvel későbbi fintess-trendeket? (Az első kérdésre a legrémítőbb a válasz.)

Lindskold, Jane
Through Wolf's Eyes Wolf 1
Wolf's Head, Wolf's Heart Wolf 2
The Dragon of Despair Wolf 3
Wolf Captured Wolf 4
Wolf Hunting Wolf 5
Wolf's Blood Wolf 6
fantasy, 10 /10
Úgy látszik, A dzsungel könyve mindenkire nagy hatással volt, bár ezúttal egy farkasok közt nevelkedett lány kalandjait kísérhetjük figyelemmel - miután visszatér az emberek közé. Jelentős különbség, hogy ez egy fantasy regény - ennek megfelelően a farkasok (és a többi állat egy része) emberi intelligenciával bírnak, a háttérben feudális királyságok viszálykodnak, és kötetről-kötetre nagyobb szerepet kap a mágia. Fordulatos, élvezetes sorozat, kicsit olyan, mintha Kipling és Guy Gavriel Kay egy jól sikerült nyaralás végefelé a délutáni koktéljukat fogyasztanák egy szálloda teraszán, nagyvonalúan romantikus hangulatban.

The Buried Pyramid
fantasy, 8 /10
Ifjúsági fantasztikus kalandregény az egyiptomi régészet hőskorából, azaz mit csinál egy hajón az angol katonatiszt, az amerikai cowboylány és az ősi napisten?

McKillip, Patricia A.
The Forgotten Beasts of Eld (Óföld elfeledett vadjai)
fantasy, 10 /10
Szeretetről, bosszúról, félelemről - sárkányokkal, sólymokkal és varázslókkal. A felénél, mondat közben vettem át a fordítást, és heteken át vacakoltam a nevekkel, de azt hiszem, megérte. Azon ritka könyvek egyike, amit akkor is szeretnék, ha nem dolgoztam volna vele (azért általában nehéz valamit szívből gyűlölni, ami heteken-hónapokon át folyamatosan az ember fejében van; fordítani meg nem lehet nem odafigyelve), utoljára tizennégy évesen, Le Guin A Szigetvilág varázslója közben fogott el ez a mesebeli hangulat.

Rosenbaum, Benjamin
The Ant King
fantasy, 10 /10
Én mérhetetlenül jól szórakoztam ezeken a novellákon, bár itt-ott nem találta el teljesen az ízlésemet. De összességében nagyon ötletes, nagyon hangulatos, és néhol egész beteg.

Schroeder, Karl
Ventus (Archipelago) 1
sci-fi, 10 /10
Bővebben itt.

Lady of Mazes (Archipelago) 2
sci-fi, 10 /10
Az ember még a virtuális valóságok évszázadok óta állandó rétegeiben sem lehet biztonságban a vallási fanatikusoktól; és ha a vallási fanatikusokat egy olyan mesterséges intelligencia tüzeli, aki épp most szeretne végre Isten-módba váltani, az is megeshet, hogy az egyszeri felhasználó hirtelen egy űrutazásra alkalmas alpesi fogadóban pörög a Jupiter felé. Schroeder igazán nem szégyenlős, a legnevetségesebb elemeket is szemrebbenés nélkül beleszövi a mesébe, és az a legdöbbenetesebb, hogy a végén mégis egy komoly, elgondolkoztató regényt hoz ki belőlük. Ami persze attól még pörög, mint a motolla.

Sun of Suns Virga 1
sci-fi, 8 /10
Mesterséges bolygó, amit belül laknak, mint egy buborékot. A bolygó belsejében égő "főnap" körül kisebb csővárosok, a távolabbiak saját "napokkal", mindegyik mesterséges gravitációval. Lázadás és titkos küldetések, ármány és szerelem, és persze űrkalózók. Verhetetlenül ötletes és verhetetlenül fordulatos.

Stewart, Ian
Taming the Infinite (A végtelen megszelídítése)
ismeretterjesztő, 10 /10
A matematika története, és érdekes ám, de nagyon. Gauss már kétszáz éve megmondta, hogy egyes dolgokhoz az embereknek egyszerűen nincs elég képzelőereje - és ezt a matematikára értette. Igaza volt.

Watts, Peter
Starfish Rifters 1
sci-fi, 10 /10
Nagy nyomás alatt jó nyomott lesz az ember, avagy a mélytengeri kutatóállomáson a pszichikailag különösen sérültek állják meg a legjobban a helyüket. Sötét, de erős hangulat - háromezer méter mélyen nem is süthet a nap - ám senki sem számított a spanyol inkv... arra, hogy ráadásul a teljes bioszféra léte a tét.

Maelstrom Rifters 2
sci-fi
A könyv, ami erősebb volt nálam. Még jobban belemerülünk a bio-apokalipszisbe, a szereplők egyre erősebben diszfunkcionálisak, viszont ezt a könyvet csak félig olvastam el, mert már így is rémálmok és depressziós rohamok gyötörtek. Eddig tudom, hogy nagyon jó. Ötletes, lendületes, jól felépített, csak én vagyok gyenge (én már a zombifilmektől is félek), de hát nem lehet mindenki erős sem.

Behemoth Rifters 3
sci-fi
(ezt már el sem mertem kezdeni)

Wharton, William
Hírhozók (Tidings)
szépirodalom, 10 /10
De hát én Wharton rajongó vagyok, szóval. Családi karácsonyos történet, nem sablonos családdal - csodálatos.

Butler, S. C.
Reiffein's Choice The Stoneways Trilogy 1
fantasy, 9 /10
Az első kötet imádnivaló és hangulatos ifjúsági fantasy regény. A nagyjából egyetlen hatalmas toronyból álló hegyi városállamban nevelkedik Reiffen, két királyság el nem ismert örököse, Avender, a legjobb barátja, és Ferris, aki szintén a legjobb barátja, de persze mindkét fiú szerelmes is belé, elvégre azért tizenhárom évesek, hogy ezt még összekeverjék olykor. Nevelőik között ott találhatjuk Nolot, a szinte elpusztíthatatlan törpét (a törpék eredettörténete egyébként gyönyörű) és Redburrt, az emberalakot is felölteni képes, végtelenül falánk medvét. Élnek-éldegélnek a végtelenül hangulatos idillben, míg egy szép (inkább csúf) napon a Három Varázsló, a gonosz helyi megtestesítői, el nem rabolja Reiffent. Nolo, Redburr, Avender és Ferris persze elindulnak megmenteni, és a törpék földalatti járatain át lopódznak be a gonosz erődje alá. A törpék világa teljesen lenyűgözött, nem mondom, hogy ilyen eredetit még nem olvastam, de ritka elbűvölő. Jobb lenne talán, ha ez a kötet nem cliffhangerben végződne, mert van olyan pont, ahol el lehetne vágni kerek egésznek - de ez engem már Pullman Arany iránytűjénél is zavart, másokat meg nem.

Queen Ferris The Stoneways Trilogy 2
fantasy, 6 /10
Csalódás volt a Reiffen's Choice után - Butler túl nagy időszakot, túl sok történést akar befogni ebben a kötetben, és nem sikerül hozzá megtalálnia a megfelelő ívet. Hőseink tizenhárom éves kamaszokból húszéves fiatalok lesznek, mindenkivel történik minden, ettől egyikük sem változik, csak az eddig is idegesítő Ferris mostanra már végleg ütnivaló lesz. Kíváncsi vagyok a harmadik kötetre, de ez visszalépés volt az elsőhöt képest.

Elliot, Kate
Spirit Gate Crossroads 1
fantasy, 9 /10
Az egyik legkellemesebb darab a nagy fantasy áradatban. Igaz, eleinte nehezen haladtam vele, de aztán jöttek a lovas nomádok, és hát lovas nomádokkal engem bármikor meg lehet győzni, derék szittya vagyok. És aztán ott vannak még az óriássasok hátán... izé, hasára szíjazva járőröző rendfenntartók, az elveszett Őrzők, a családja elől menekülő, félvér trónörökös, a sivatagi vihar, a próféciák, a csaták, a adósrabszolga-orgyilkosok, a növekvő sötétség, és mindez jól megírva...

Lake, Jay
Mainspring Crossroads 1
fantasy, 9 /10
Igazi ötletparádé az alternatív óramű-világegyetemből.

Sanderson, Brandon
The Final Empire Mistborn 1
fantasy, 9 /10
Egy évezrede már, hogy az emberiség rendszeres hamuesőben, tompa, vörösen derengő napkorong alatt sínylődik, ráadásul a többségük teszi mindezt a déli ültetvényeket és a londoni munkásnegyedeket felváltva idéző rabszolgasorban (és az mind a kettő rossz volt). Látszik is, hogy a halhatatlan uralkodó milyen jól megmentette a világot a pusztulástól, azóta is ez a tökéletes rend van, miért, hát ez nem tökéletes? Akad persze, aki szerint nem, sőt, néhányan az uralkodót sem kedvelik, és most az elégedetlenek veszélyes kis csapatba tömörülnek. Ritka látványos varázslat-rendszer, pörgős akciójelenetek, ármány és intrika - és persze a legeltúlzottabb fordulatok, ahogy azt már Sanderson szokta. Aztán senki se lepődjön meg, ha ezután szívesebben eszi a napi nyomelem-kapszuláját. Elvégre Vin is valahogy úgy kezdte.

Walton, Jo
Farthing (Farthing) (Farthing) 1
sci-fi, 9 /10
Így nézne ki Agatha Christie és George Orwell közös könyve - gyilkosság a vidéki kúriában / alternatív történelem, ármány és nyomozás / vlágégés és borzalom. Anglia 1940-ben békét köt Hitlerrel, és inkább maga is elindul a diktatúra és az Endlösung felé. A folytatásokban egyre nagyobb értékű pénzérmék kapnak címszerepet; kíváncsi vagyok rá, mi lesz a vége!

Abraham, Daniel
A Shadow in Summer The Long Price Quartet 1
fantasy, 8 /10
Ebben a keleties világban az agresszív (kicsit a nyugati hódítókra emlékeztető), gépiesített hadseregeket csak a fejedelemségek legyőzhetetlen mágiája tartja vissza - ez a hatalom azonban egyre gyengébb. Szerelem, ármány, vérszomjas bátyjai elől bujkáló legkisebb királyfi és egy darab megtestesült mágia, aki inkább az egész világát megöngyilkolja, annyira nem tetszik neki ez a megtestesülésdi.

Gaiman, Neil
The Graveyard Book
fantasy, 8 /10
Ha Adynak lehetett a Bakony az ő Párizsa, akkor Gaimannek lehet vidéki angol temető a dzsungele, ugye. Nobody "Bod" Owens-t ennek megfelelően nem egy farkasfalka, egy feketepárduc, egy óriáskígyó és egy medve nevelik fel, hanem egy temetőnyi kísértet, és néhány egyéb, nem hagyományosan élő lény. Gaiman néhány kalandot szinte egy az egyben emelt át A dzsungel könyvéből, másutt teljesen eltér tőle. A könyv vége kicsit elsietettnek tűnik, és teljesen megtöri az addigi, epizodikus felépítést, de ettől még úgy jó az egész, ahogy van.

Lackey, Mercedes and Mallory, James
The Outstretched Shadow The Obsidian Trilogy 1
fantasy, 8 /10
Infantilizmusában megdermedt hősünk beszélő egyszarvú hátán menekül zord atyja elől, később hallucinál, majd egy démonkirálynővel is meg kell küzdenie. Bár a történetet tényleg össze lehet foglalni ennyiben is, a szerző akkora lelkesedéssel tolja egymás után a viccesen zsörtölődő erdei manókat, a halódó, büszke elf királyságokat és az egyéb ordas kliséket, hogy még én is kiskamasznak éreztem magam tőle, és azonnal tudni akartam a többi részét, mind egy szálig (de sajnos épp nem lehet kapni).

Miéville, China
Perdido pályaudvar, végállomás (Perdido Street Station) (Bas-Lag) 1
fantasy, 7 /10
Új-Crobuzonban nincs rendben valami. No persze a XIX. századi London egyetlen leképzésében sem lehet minden rendben - de Új-Crobuzon most épp történelmi méretű bazdmeg elé néz. Részint könyvünk hősei felelősek dologért, de persze legfeljebb csak abban a részben, amelyikben a legendás pillangót lehet hibáztatni a világ túlsó felén kitörő viharért. Ők csak élnek, ahogy mindig, és arról igazán nem tehetnek, hogy ebből hihetetlen és borzalmas pusztuláshullám lesz. Bár ők viszik a hagyományos "főszerepeket", a könyv valódi hőse sokkal inkább a Város, és a különféle fantasztikusabbnál fantasztikusabb lények és városrészek; a szkarabeuszfejű khepri nők köpetből összetapasztott házai és szobrai, a kaktuszemberek egyetlen, gigászi üvegház alá épített negyede, a roncstelepen önálló tudatra ébredt gépekből verbuválódott Konstrukt Tanács... vagy a valóságok közt táncoló, óriási pók, a Szövő, aki nyilvánvalóan túl sok francia szimbolistát olvasott, amikor egyszer véletlenül átrándult a mi világunkba. Miéville beteg. (Ezen kívül meg klasszikus angol munkáspárti, van is a könyvben brutálisan levert sztrájk és miegymás.) Nehéz olvasmány, de megéri.

Armada (The Scar), (Bas-Lag) 2
fantasy, 8 /10
Bas-Lag bolygójának roppant szerencséje, hogy annak idején a Lidércfő Birodalom itt-ott meghasította a valóságot, máskülönben sosem jöhettek volna létre olyan végtelenül izgalmas és pozőr helyek, mint a több százezres, hajókból összefont, úszó kalózváros. Nem jött volna létre továbbá a Világseb sem, és akkor az úszó kalózvárosban senki sem vette volna a fejébe, hogy márpedig azt meg kell nézni, különösen, mert veszélyes, és mert amúgy semmi értelme - és akkor Miéville kénytelen lett volna egy másik regényt írni. Így azonban kapunk rengeteg, tenyérbemászó szereplőt (akikkel sajnos ennek ellenére - vagy épp ezért - könnyű azonosulni), mélytengeri szörnyeket, nem emberi, tarajos varázslófajzatokat, kétméteres, vérszomjas szúnyogoktól hemzsegő, trópusi szigetet, és persze egy Úszó Várost, ami azért mindenkiben felébreszti a szunnyadó gyermeket.

Modesitt, L. E. Jr.
Flash Archform: Beauty 2
sci-fi, 8 /10
Komoly probléma, hogy az 537 oldalas könyv nagyjából a 235. oldalig csak arról szól, hogy hősünk, az idealista tengerészgyalogosból cinikus gazdasági elemzővé vedlett Magányos Farkas kinek milyen gazdaságot elemez (ritkán esik meg, hogy jobban unom egy regényhős munkáját, mint a sajátomat, de itt ez volt a helyzet). Utána felpörög a történet, és akció botlik akció hátára (bár néha belecsúszik egy kis gyereknevelés is), és még mesterséges intelligenciák is kelnek önálló életre, de azért néha úgy éreztem magam, mint bölcsész a régi HVG-kkel teli fogorvosi rendelőben.

Moon, Elizabeth
The Speed of the Dark
sci-fi, 8 /10
Ha hihetünk a könyvnek, akkor is nehéz lesz kilógni a tömegből, amikor már minden eddiginél jobban lehet fejleszteni az autista gyerekeket. Hősünk ugyan tudja, hogy a leépítéspárti, új főnök, a kocsiját rongáló pszichopata és a plátói szerelem mind-mind fontosabb a szőnyeg mintázatánál, de nem csinál belőle titkot, hogy a kényszerek bizony így is kényszerek. Feleannyira sem science fiction, mint egy szépen megírt könyv arról, hogy azért az autisták is emberek (ha valaki nem tudta volna).

Scalzi, John
Old Man's War (CDF) 1
sci-fi, 8 /10
Az ígéretesen ötletes kezdet dacára a könyv végül csak arról szól, hogy a világegyetem különféle bolygóin különféle idegen fajokat mészárolnak különféle sikerrel (néha például egészen sikertelenül), miközben hősünk negyvenkét év házasság után is szerelmes halott feleségébe. És ez legalább akkora teljesítmény, mint hogy közben néha megment egy-egy hadsereget.

Wright, John
Orphans of Chaos Chronicles of Chaos 1
Fugitives of Chaos Chronicles of Chaos 2
Titans of Chaos Chronicles of Chaos 3
fantasy, 8 /10
Bővebben itt.

Carver, Jeffrey
Battlestar Galactica
sci-fi, 7 /10
Nem láttam ugyan a sorozatot, de ez egy kellemesen izgalmas könyv, és csak a végén lehetett rajta itt-ott érezni, hogy nem teljesen lezárt, kerek történet. Feltételezem, hogy a szerző viszonylag keveset alakíthatott az alaptörténeten és a szereplőkön (valamint sorsukon), de azért nem kell alábecsülni, hogy az eredmény tökéletesen működik könyvként.

Drake, David
Lord of the Isles Lord of the Isles 1
fantasy, 7 /10
Jóból is megárt a sok, azaz. Ez volt az a könyv, ami mellé leültem egy szombat kora délután, hogy csak a nyitófejezetet... Aztán másnap délben felkeltem, és kicsit fájt mindenem, szóval izgalmasnak izgalmas. Az alaphelyzet fájdalmasan klisés - világvégi halászfalucskában két fiú és két lány nevelkedik, és közülük valaki a királyság törvényes örököse. Egy nap nemesi kíséret érkezik, hogy a fővárosba kísérje a szerencsés nyertest - de egyrészt nem olyan biztos, hogy ő az igazi, másrészt amúgy is a fele kíséret meg akarja gyilkolni, mielőtt odaérnének. Természetesen az összes többi fiatal is útnak ered, és hihetetlen - szabályosan lenyűgöző - kalandok szépen kivitelezett sora után újra találkoznak, és megmentik a világot. Jól. De tényleg. Megmentik. És jól. Ritkán látni ilyen sűrű, mégis szépen megszerkesztett akciósorozatot. A gond az, hogy és akkor ők megmentették a világot, én elszakadtam a képernyőtől, és utána kiderült, hogy van még nyolc kötet. Ebből. És akkor azt mondtam, hogy "de hát hova már?", mert ennyi izgalom már garantáltan unalmas. (A könyv borítójáért pedig szeretném bántalmazni a Patrice Sheridan nevű elkövetőt.)

Nikita Lalwani
Gifted
szépirodalom, 7 /10
Második generációs indiai kislányból szobafogsággal és terrorral nevelnek matekzsenit szülei az esős Wales-ben; nyomasztó példázat arról, hogy nem elég a szeretet, ha az empátiának szikrája sincsen.

Priest, Cherie
Four and Twenty Blackbirds
thriller, 7 /10
Kísértetek, vudu és egy igen ideges fiatal félvér hősnő, akinek egyáltalán nem tetszik, hogy vallási fanatikusok próbálják meggyilkolni, szellemek beszélnek vele, és senki sem tudja, ki lehetett az apja. Élénk, de nem nyomasztó hangulatú, izgalmas, jó sodrású thriller.

Rowling, J. K.
The Tales of Beedle the Bard Harry Potter kiegészítő
fantasy, 7 /10
Kis Harry Potter kiegészítő; a mesék nekem tetszettek, különösen, mert nem kell HP rajongónak lenni ahhoz, hogy érthetők és szépek legyenek, de Dumbledore kommentárjai nem jöttek be. Személyes ízlés dolga, mert amúgy jól meg vannak írva.

Xiaolu, Guo
A Concise Chinese-English Dictionary For Lovers
romantikus, 7 /10
Vidéki kínai lány kalandjai Londonban - kulturális sokk és első szerelem egy igazi, életképtelen baloldali brittel. Vicces félreértések, szomorú félreérthetetlenségek.

Young, Robin
Brethren (A Testvériség) Brethren 1
történelmi regény, 6 /10
Lázadozó, ifjú skótnak lenni akkor sem fenékig tejföl, ha mindezek mellett templomos lovag az ember, akkoriban, amikor ennél jobbat elképzelni sem lehetett. Titkos testvériségek, nemes lovagok és sorsfordító csaták a Szentföldön; azért a mamelukok a legjobbak benne.

Crusade (A hadjárat) Brethren 2
történelmi regény, 7 /10
A lázadozó skót már nem olyan ifjú, de a cselszövések egyre drámaiabbak. Nem kétséges a végkifejlet: akárhogy küzd is a maréknyi jó, a mohamedánok és a keresztények nem békülnek ki, de azért a mamelukok továbbra is sokat dobnak a történeten (és Mekkáról is megtudunk egyet s mást).

Requiem (Rekviem) Brethren 3
történelmi regény, 6 /10
A Szentföld elveszett, a templomosok azt sem tudják, mihez kezdjenek, ellenben hősünkkel, aki inkább világgá megy Skóciába, és csatlakozik William Wallace-hez, aki a regény szerint egyáltalán nem Mel Gibson vörös parókában. I. Edward angol király (még fakó lova is van, bezony) mellett Szép Fülöp francia uralkodóról is újfent bebizonyosodik, hogy nem volt szeretetreméltó alak.

Baker, Kage
In the Garden of Iden The Company 1
fantasy, 6 /10
Mi a legbiztosabb befutó? Az időutazós, romantikus történelmi dráma. A múlt megismerhető, de ha valakit visszaküldünk az elejére, akkor az onnantól kezdve az adott pozíciójához képest "jövőnek" számító dolgok egy részét is látja - amit nem lát, azt pedig befolyásolhatja. A Társaság halhatatlanok létrehozásával foglalkozik, akiknek az a szerepe, hogy miközben végigélik a történelmet, itt-ott eldugjanak pár később "csodálatos" mód felbukkanó állat- és növényfajt, festményt és kincseket. Ez így önmagában tök értelmetlen, de arra jó, hogy izgalmas regényeket lehet köré keríteni. Az első kötet egy spanyol lány toborzásáról, neveltetéséről és első küldetéséről szól. XVI. század, Anglia, vallási- és trónviszályok; első szerelem és némi kollegiális rossz viszony a barlanglakók közül kimentett projektvezető, és az óegyiptomi háziállat-specialista között. Szórakoztató, kellemesen felépített és megírt könyv, de az ötleten és a kivitelezésen kívül túl sok értékelhető nincs benne.

Buckell, Tobias S.
Crystal Rain (Ragamuffin) 1
sci-fi, 6 /10
Valójában ez a könyv egyáltalán nem rossz, csak nekem nem tetszett annyira. Pedig még a karibi kreol angollal sincs sok bajom, akkor sem, ha a párbeszédek itt-ott azért nehezített pályát jelentettek (mondjuk az, hogy a főgonoszokat csak valamiféle Predator-változatként tudtam elképzelni, a Jók egy részében pedig volt valami Alien-nyákosság, már jobban zavart). Még a történet sem volt sokkal klisésebb az átlagnál, egyszerűen nekem nem jött be.

David, Peter
Darkness of the Light The Hidden Earth Chronicles 1
fantasy, 6 /10
Nem lett volna ez rossz, épp ellenkezőleg, nyakig értek benne a kellemes kis ötletek; de az szabályosan hazavágta, hogy a Földet irányító Legfőbb Hatalom egyetlen egyszer szólalt meg, és akkor is azt mondta, (pratchett-i csupanagybetűvel) hogy "YOU GOTTA BE SHITTING ME". Szóval ez paródián kívül nem. Amúgy görög mitológiára alapozott, poszt-apokaliptikus fantasy - az emberiségnek nagyobb adag küklopsz, szirén, szalamandra és faun vetett véget, mit mondjak, van ebben valami megalázó - atombomba és Leviatán.

Turtledove, Harry
The Disunited States of America Crosstown Traffic 4
sci-fi, 6 /10
Önálló könyvnek jobban tetszett, mint egy ugyanazt az ötletet végtelenítő sorozat darabjának. Kamasz hősök alternatív történelmekbe utaznak, és ha ez a kötet nem kivétel, akkor jól helyt is állnak, fejlődnek jellemet, és ami még kell. Ezúttal egy olyan jövőben járunk, ahol az Amerikai Államok Nem Egyesültek - viszont azóta is kiválóan háborúznak egymással.

Twenty Major
The Order of the Phoenix Park
paródia, 6 /10
Az ír blogceleb állítólag az internet saját külön bejáratú Brendan Behan-je, és Behan szintén egy mocskos szájú alkoholista volt, de azért feltételezem, hogy néha sikerült túllendülnie a szottyogós altesti humoron. Twenty-nek ez még nem megy; ennyi erővel az ír bloggerek Adam Sandler-eként is üdvözölhették volna. Persze ettől függetlenül akadtak olyan részek, ahol fetrengtem a földön (bár az továbbra is rejtély, hogy az írek és az angolok miért rajonganak annyira a 80-as évek legrosszabb számaiért - biztos, mert randa, perverz népek, más magyarázat nincs), konkrétan egyre sem emlékszem.

Bull, Emma
War for the Oaks
fantasy, 5 /10
Ezt volt az a könyv, amit agyondicsértek, pedig a biztos középszerűséget egy másodpercig sem haladja túl, és olykor döbbenetesen giccses. Persze ha valaki szereti az Ámerikába áttelepült kelta tündéreket elektronyos gitárral, akkor biztos megható, de azért ez csak annyiban lógott volna ki a klasszikus "pöttyös könyvek" közül (leánysorozat 8-12 éveseknek), hogy nagyokat dugnak benne. Pláne földöntúli tündérletek.

Learner, Tobsha
Soul
történelmi regény, 5 /10
Vámpírok szerencsére ebben a könyvben nincsenek, és az amerikai írek is kevésbé bántóan közhelyesek, de azért itt sem aprózzák el a szexjeleneteket. Az egymásba fonódó két történet egy XIX. századi angol úrinő szomorú életét, és dédunokájának, az amerikai kutatónőnek nem sokkal vidámabb sorsát mutatja be. Romantikus regénynek néhol már összetett, de azért ez mégis csak egy jó sírós-szirupos női könyv.

O'Shea, Patti
In the Midnight Hour
vampiria, 5 /10
Boszorkány hősünk csak a rajzfilmbe zárt mesterdetektív lelkét szeretné kiszabadítani, de ezzel eléri, hogy a sötét oldalra áttért mestere ismét üldözőbe vegye, ráadásul a kiszabadított mesterdetektív nagyon idegesítő, nagyon provokatív, és nagyon vonzó. Egészséges és egészségtelen szexualitás, kaland és varázslat. Nincs ez rosszul megírva, csak nem az én műfajom, nagyon nem az én műfajom.

Rankin, Robert
The Hollow Chocolate Bunnies of the Apocalypse (Toy City) 1
paródia, 4 /10
Vicces könyvnek nem elég vicces, gyerekkönyv meg már csak nem lehet, egyfolytában dugnak benne. Ifjú hősünk, Jack eljut Játékvárosba, ahol épp sorra halnak meg a mondókák hősei, és a helyi mesterdetektívnek is nyoma veszett. A detektív alkoholista plüssmackójával kettesben próbálják felderíteni az ügyet - közben azért néha nagyon mulatságos. Nagy negatívuma, hogy rég nem olvastam könyvet, amiből ilyen tapinthatóan áradt a női nem iránti, mélységes megvetés; szóval lehet, hogy ha az erősen nőellenes viccek is bejöttek volna, nem azzal a fél mondattal kezdem ezt az összefoglalót sem, amivel.

Toyminator (Toy City) 2
paródia, 5 /10
Jack és Eddie, az alkoholista plüssmedve ezúttal átjutnak az ötvenes évek Hollywoodjába nyomozás közben. Viccesebb az első résznél, de ezt a fajta nő- és párkapcsolatábrázolást én továbbra sem szeretem (hja, túl PC vagyok, aki ilyen finnyás, minek olvas ilyet; az maradjon a Pratchettnél meg az Adamsnél).

Follett, Ken
World Without End (Az idők végezetéig) (Kingsbridge) 2
történelmi regény, 4 /10
Nagyon perverz gonoszok és nagyon modern felfogású jók igazi Melrose Place-t játszanak egy középkori városban. Ezúttal nagyobb dózis bubópestis is jut a kötelező kolostori intrika, az erőszakolós várúr és a kihagyhatatlan szobrász-építész mellé.

McKillip, Patricia A.
Solstice Wood
fantasy, 3 /10
Dél-Massachussettes őskelta erdeiben még lehet igazi tündérekkel hetyegni, bár a helyi hímzőegylet nem nézi jó szemmel a vér- és világkeveredést. Lehet, hogy ez így rosszul hangzik, de a könyv a tetejébe még érzelgős is. Kamaszkoromban ugyan holdfénytől sebzett könnyeket hullattam volna minden egyes oldalán, egyenesen mély sóhajokkal tömött gót macis kispárnámba, de felnőttként már kicsit sűrű nekem ez a tündérteli családterápia. Ettől függetlenül azért McKillip esett már nálam is a giccses/pompás határ jobbik felére, úgyhogy nem adom fel.

Adams, C.T. and Clamp, Cathy
Touch of Evil Thrall 1
vampiria, 1 /10
Itt bizony mindenki annyira amerikai-ír, katolikus, szenvedélyes, és vörös haja és szeplői dacára is tökéletes, hogy az ember legszívesebben vasalt bakanccsal rugdalná a sok "Plastic Paddy"-t. És a tetejébe még vámpírt is vadásznak, néhányan kicsit vámpírok is közben, de persze a gonosz, igazi vámpírok, azok nem rendes írek, azok csak olyan egyéb bevándorlók, úgyhogy fel lehet ismerni őket, és természetesen hősnőnk, mert természetesen hősnőnk van, megtalálja élete szerelmét, a jóképű vérfarkas tűzoltó istenséget, akivel idővel nagyokat és részletesen dugnak, máskor gót kislányokat mentenek meg a vámpírsorstól, pedig lehet, hogy a gót kislányoknak tetszene is, aztán lövöldöznek, és még whiskey-t is isznak, devampirizálási célzatból. Nem, nem sokkal összefüggőbb. De feltehetően ebben a műfajban nem is az a lényeg, hanem hogy két dugás közben vadásznak vámpírt is.

az elátkozott nadrágbolt

Szombaton kihasználtam a leárazásokat, és vettem egy farmert - tökéletesen olyan volt, mint amilyet akartam; bő szárú, sötétkék csípőnadrág, és csak négy napi hamburgerezésről kellett érte lemondanom.

Hétfőn már fel is vettem, és akkorát estem benne, hogy azonnal megszűnt a térde. Meg kicsit az én térdem is.

Az elmúlt hat évben összesen háromszor estem el úgy igazán látványosan, nagy ívben repülve (egyszer egy lépcsőn le), hogy el is szakítottam valamit (harisnyát is csak egy helyben állva szoktam).

Mind a három esetben egy vadonatúj nadrág volt az.

Mind a három nadrágot ugyanott vettem.

Vettem ott szoknyát is, felsőt is, jó néhány örök kedvencet, de kezdem úgy érezni, hogy ez már valami átok ezekkel a nadrágokkal, hogy nekem ott és nadrágot nem szabad, mert akkor ez lesz a vége, márpedig utálok elesni, utálom beverni a térdem, és elszakítani a nadrágomat. Elmúltam én már öt éves! (Bár azt hiszem, szeretni azért akkor sem szerettem az ilyet.) Azt hiszem, valami vidám, hippi virágocskával fogom befoltozni a nadrág térdét, bár akkor hogy veszem fel dark gótuláshoz? Hmm, lehet, hogy inkább egy plüss denevérrel oldom meg a dolgot... vagy hagyjam így, elvégre mégis vén grunger vagyok?

kirúgok a hámból én is

Ilyen klasszikus belterj-iváson sem voltam ki tudja, mióta már. Rengetegen voltunk, de persze még többen hiányoztak, ez az egész szövevényesség itt már akkora, hogy ha mindenkit el akarnánk rángatni, egy sportcsarnokot kéne kibélelnnk. Persze sejtésem szerint senkit sem érintene meg a Szentlélek, de már többször bebizonyosodott, hogy a túlzott alkoholfogyasztástól is lehet nyelveken beszélni, szóval.

Megvitattuk azért Kaviccsal a nyugati fantasztikum helyzetét, ittunk feketecseresznye pálinkát mergenccel, később tovább is álltunk, és ugráltunk EMF-re, bár mire eldöntöttük, hogy most egyáltalán és ugrálni fogunk, már kis híján vége volt a számnak. Hazafelé megálltunk hot dogot enni, szinte még az annál is régebbi, fényes szép időkben, bár ez már nem az a lilahagymával és csalamádéval felturbőzott igaziság volt, csak valami imperialista karvalytőke - de azok a pirított hagymadarabkák, hmm, azok sokat mentettek a megítélésén.

Mondjuk utána szombat este még a halálomon voltam, de hát nem lehet minden tökéletes.

2008 * 5, első rész
öt szám, amit orrvérzésig hallgattam

 
Jack Bruce: Keep It Down



Beethoven: VII. szimfónia
(különösen a 2. tétel, 11:20-tól)

Paddy Reilly: Spancil Hill
(ez közelebb áll ahhoz a változathoz, ami nekem megvan, csak ez itt Jim McCann)
(és most mindenki képzelje el ugyanezt, bármiféle kíséret nélkül, Alan és Simon primordiálisok előadásában)
(azt hiszem, akkor sírtam, de ebben nyilván a kimerültség és a dupla Johnnie Walker is közrejátszott, a dupla Johnnie Walker különösen)
(és akinek mindez nem lenne elég, az képzelje el ugyanezt, ahogy én  éneklem, bármiféle kíséret nélkül, tábortűznél, csillagos, szeptemberi égbolt alatt)

Life Of Agony: Through And Through

Primordial: The Gathering Wilderness
(tavaly a The Coffin Ships  volt az, idén nem)

olvasás az írásról, spanyolviasz, langyos víz

Gondoltam, hogy írok majd minden okosat és érdekeset, de ehelyett az van, hogy nagyon hideg. És nagyon fázom, és éhes is vagyok, mindig, de nem kéne ennem sem, szintén mindig, és ettől nyűgös is leszek, ugye, ez most meglepő?

Az írásról akartam egyébként okos kis dolgokat összeszedni, mert még a születésnapomon érkezett egy hasonló témájú könyv (Samuel R. Delany: About Writing ), és az a zseniális benne, hogy szinte egyetlen technikai tippet sem tartalmaz, legfeljebb a végén valamit a központozásról (magyar olvasónak külön érdekes egy angol központozás) (egyébként igen). És mégis működik, hogy azt mondja, nézd, a betűvetést sem tőlem akarod megtanulni, éppígy ne várj trükköket sem, ez nem az a könyv - de arról szívesen írok, hogy mi a véleményem erről vagy arról a jól körbejárható jelenségről vagy példáról, és aztán vagy tovább gondolkozol rajta magad, vagy már az első tíz oldal után visszaküldted a könyvet.

Számomra a könyv legérdekesebb része az volt, ahol kifejti, hogy párbeszédben illik használni a "said" -et, elvétve az "asked" -ot, (az "answered", "told", "called", "yelled", "shouted"  és "whispered"  is maradhat) de minden más csúnyán archaikus. Igen, még a "shrieked"  és a "grunted"  is. Mint minden műfordító, én is éveken át fogtam a fejem, hogy az amerikai szerzők (ez főleg rájuk jellemző, az angolok olykor kicsit "archaikusabbak") mind gyengeelméjűek, fantáziátlanok, és a szókincsük egy betűlevesével sem ér fel - erre kiderül, hogy náluk ezt így tanítják.

Azért annak örültem, hogy egyes spanyolviaszokat magamtól felfedeztem már egyetemista koromban, például az angol költészet sokszor szándékolt köznyelviségét - azért ez lehet, hogy már inkább a langyos víz kategória - és ez már akkor is tetszett, hogy az angol költők jelentős része szeret köznyelvi lenni, és beszélgetni  az olvasóval. Persze ez szavanként átlag fél szótaggal, egy erősen izoláló (nem ragozó, hanem szórendező) nyelvben azért nem kihívás még kötöttebb formák mellett sem. Magyar fordításban ezekből születnek a látomásos költőiesség vagy a "Tarzan nem ismerni nyelvtan"  különösen kínos esetei.

Aztán olyan sokkal prózaibb spanyolviaszokat is felfedeztem, mint hogy télen érdemes az asztal mögötti radiátorra tenni a teát, sokkal lassabban hűl ki - de ez már inkább a langyos tea kategória.

hét dolog

...amit még talán nem írtam le, és lehet, hogy kevesen tudnak, de igazából nem emlékszem én már semmire sem... szóval még az is lehet, hogy ezek itt sem úgy vannak-lesznek-és-voltak.

  1. Sokkal jobban szeretem a sós ételeket az édeseknél. Sosem utasítanék vissza egy jó somlóit, de labdába sem rúghat például egy rakott krumpli mellett.
  2. Ha ideges vagyok, akkor általában mosolygok. Ha jókedvű vagyok, akkor is. Állítólag nehéz megkülönböztetni.
  3. Úgy végeztem el az angol szakot, hogy egyetlen angol drámát sem olvastam el. Csak előtte és utána.
  4. Csókolóztam már szoknyás férfival.
  5. Világéletemben szerettem meleg csapvizet inni.
  6. Szoktam fennhangon monologizálni, sokszor angolul. Azt hiszem, ezért tudok még egyáltalán megszólalni azon a nyelven.
  7. Tudok biciklizni, de kamaszkoromban egyszer akkorát estem, hogy azóta csak egyszer sikerült csak nyeregbe imádkozni.

Engem Vid kért fel, én meg felkérnék mindenkit, nem tudok megbízhatóan épp 7 bloggert kiválogatni, mire sikerülne, a fele biztos úgyis megkapná mástól.

szarkazmus

Nincs is jobb, mint egy nyomasztó, hideg rémálomból rossz hírekre ébredni.

előtte, utána, szilveszterkor

Az volt, mint az évben egyébként sokszor máskor, hogy átballagtam Métely és Búvárzenekar szerény hajlékába, bár sokszor máskor szerencsére nem robbantanak körülöttem petárdát és tűzijátékot és villamost és még mit nem. Ettünk és ittunk, és beszélgettünk is, és láthattam végre Ralist, aki három és fél hónapos létére jókedvűen tűrte, hogy elragadják szüleitől (Nelis és Raon), ellenben Búvárzenekar mélységesen rettegett tőle.

Előtte találkoztam J.-vel, egy könyvesboltban, mert ott van fűtés, később rájöttünk, hogy könyv is, de akkor már mindegy volt, mert vett magának egy borzasztóan nagy és borzasztóan nehéz szakácskönyvet. Nekem pedig egy füzetet - azt a füzetet, amit most már több, mint egy éve rituálisan mindig megnézegetek ebben a könyvesbolt-láncban, hogy majd ha egyszer lesz pénzem (de nem, mert akkor hamburgert veszek és kávét), és milyen szép, és milyen gyönyörű. És most nekem is van itthon egy, egyelőre kicsit félek tőle, szerintem el fogom rontani, ha írok vagy rajzolok bele (mert J. addig kutatott, amíg nem talált egy simát, hogy rajzolhassak is). Utána pedig elmentünk a fokhagyma és a chili otthonába, ahol látványszakácsok főzik a pennét, a mi látványszakácsunk konkrétan megijedt tőle, hogy mennyi chilit kérek az arrabiata szószomba.

Utána voltam céges sörözésen, jártam ki cigizni a többiekkel (mint a nagyok), nagyon hideg volt, viszont kiváló hangulat és hawaii pizza és sör. És a sörözésnek végül is ez a lényege.

Amúgy nem tudom, ez a 2009. egyelőre nem mutatott sok biztatót, továbbra is lusta vagyok, és hiába ettem újévkor a lencsét, még nem érkezett meg a várva-várt vagyon. (Persze lehet, hogy babonailag nem tett jót, hogy bánatomban kacsamájpástétomot majszoltam, elvégre a szárnyas elrepül a szerencsémmel; de amúgy sem hiszek ezekben, már 2008. sem az első napjára emlékeztetett, máskülönben az év egy részét kellemes Guinness-ködben töltöttem volna, és nem.)

Közben elkezdtem valamit keresni a wikipédián, és tudom, hogy nem a világ legmegbízhatóbb forrása, de most először megijesztettek azzal, hogy a sok spárgától köszvényt lehet kapni, aztán megnyugtattak, hogy a meggy viszont nagyon jó köszvény ellen, ezek szerint nem véletlen, hogy körülbelül ugyanannyit eszem belőlük (ez úgy leginkább rengeteg, úgy kell visszafognom magam); hú, hát ez meleg volt, de azt hiszem, mégsem leszek köszvényes. Az aktív spárga-függőség egyébként elég hatékony a felfázás ellen, saját tapasztalatból mondom, jobban bevált a különféle áfonyáknál is, pedig hivatalosan és elsőre azt szokták javasolni. Amatőr természetgyógyász rovatunkat olvashatták, köszönöm a figyelmet.

2009

Legyen jó, boldog, sikeres, gazdag, békés, szerencsés, eredményes, ügyes, okos, szép, kellemes, meg az összes többi pozitív jelző, ami így elsején délben, enyhe másnapossággal küzdve nem jut az eszembe.

(És kinek jutott az eszébe, hogy a fehér karácsony helyett fehér újév legyen? És miért?)