újabb hét

Az április, a friss lomb lehetetlen-zöldje, a Crippled Black Phoenix és a Dragon Age: Inquisition épp a legjobb úton van, hogy egyetlen maszív tömbbe olvadjon össze a fejemben. Valami erőteljesebb vulkanikus kőzetre gondolok (például bazalt), a világ most olyan lágy és kifinomult körülöttem.

Egyfolytában irtózatosan fáradt vagyok, minden hajnalban felébredek fél öt-öt körül, és ébren vergődök egy jó órát, mintha kéne, vagy lenne értelme. Persze biztos felkelhetnék - ha lefeküdtem volna fél kilenckor, hogy fél ötre kialudjam magam, de erről nyilván szó sincs. Hónapokig sikerült majdnem eleget aludnom, most hetek óta nem, és már kezdek teljesen leépülni (szombatot ki is vettem szabadságnak, mert különben felfordulnék végleg. És nem, továbbra sem játszom hétköznap éjszakánként*. Sőt. Lefekszem nagyjából időben).

Adjon valaki úgy hatvan óra díszdobozos alvást, és minden rendben lesz.
*bár most már játszottam egyik hétköznap este, de csak azért, mert tudtam, hogy hétvégén nem lesz rá időm, és sosem fogom befejezni ezt a játékot így sem. De akkor is lefeküdtem időben; elaludtam azonnal; felébredtem fél négykor, hogy na, ideje lenne felke... neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem!!! Hát ez van.

a tegnapiakhoz képest

A következők történtek:
  • az új pulóveremben mentem dolgozni
  • rendeltem két nyári ruhát
  • végighallgattam a Primordial lemezt
Fel vagyok készülve a jövőre.

a múltkori rendelés

Már meg is érkezett, valahol a hordható és az esztétikus határmezsgyéjén imbolyogva nem lehet eldönteni, hogy az én méretem-e, vagy sem. Nyilván jobban érdekelne a dolog olyan korszakaimban, amikor amúgy esztétikusnak érzem magam, de mostanában ez nem jellemző*, szóval maradjunk annyiban, hogy hordható, és majd fogom is hordani.

Pillanatnyilag azzal küzdök, hogy nem kéne további nyári ruhákat vennem, akkor sem, ha praktikusak és kényelmesek (amúgy többnyire esztétikusak is, csak ez most viszonylag másodlagos).

Elég jó az új Primordial, de nem hinném, hogy eleget fogom hallgatni az elkövetkezendő tíz napban, szóval a koncerten majd megint csak úgy ténfergek (az első sorban kiabálva, mint legutóbb).
*csak a szokásos

dolgokon túl

Azt szeretem a legjobban ebben a hirtelen felmelegedésben, amikor egyszerre csak délután fél háromkor elemi erővel rámtör az elmúlt hónapok legrosszabb másnapossága, és nem, nem toltam hármasával a feleseket munka közben. De minden megvan, a kontrollálhatatlan remegéstől a hányingerig, hasogató fejfájással együtt, köszönöm, kedves időjárás, most akkor ez októberig így lesz.

A másik, amitől akár hánynom is lehetne, a választás, de igazából a fidesz-kétharmad fennmaradása sokkal kevésbé ráz meg, mint a Brexit vagy Trump tette. Az én világomat az a két bohóctréfa törte el végleg, és onnantól érzem azt a fogcsikorgatva, fejleszegve tovább küszködést, ami nem jó, de Orbán Viktor már keveset tud hozzátenni. És még csak azt sem mondom, hogy az a kevés mégis személyesebb, mert a Brexittel egy számomra sokkal valósabb és vonzóbb lehetőség halt meg (egy sikeres országba sikerrel emigrálni reálisabb jövőkép volt, mint abban reménykedni, hogy idehaza bármi lényegében jobb vagy csak más lenne attól, hogy kétharmad helyett hirtelen csak sima többséggel kormánykodnak), Trump Amerikája pedig az egész világot szétrohaszthatja. Azért persze nem esik jól, és kicsit félek, hogy Óbuda mit kap majd a büntetésül, amiért a lakótelepek továbbra sem narancssárgák.

Haladtam az Inquisition-nel, Skyhold sokkal rosszabb, mint Haven volt, minden lépcsőről lefordulok a lenti bozótba, és itt nagyjából más sincs, csak lépcső. Persze vannak rosszabb pályák is, egy aknába egyszer háromszor zuhantam be, mire sikerült csigalépésben felvinnem szegény szereplőket valami falécen, arról nem is beszélve, hogy tetszőleges helyszínre olyan 25-30% eséllyel találok vissza, beleértve a világtérképre kivezető pontokat. Sosem fogom befejezni ezt a játékot (különösen nem úgy, ha csak heti egyszer merek leülni elé).

Persze legalább itt a tavasz (egyben rögtön a nyár is), hajlam szerint rügyeznek és virágoznak a fák, illatos a levegő, cuki kutyákat sétáltatnak az utcán. Vettem egy teljesen fölösleges pöttyös ruhát, tudom, miben megyek az öcsém esküvőjére, és egyszer majd jóra fordul minden.