Vagy legalábbis a késő november. Nem baj, csak nem úgy öltöztem, azaz nem hoztam magammal még két zoknit és még három pulóver, és még - vagy legalább csak - egy télikabátot.Közben országjáró szesztúrája során nálam is vendégeskedett A, valamint kijózanodtam, dolgoztam sokat otthon és az irodában is, fáztam sokat, mert hideg volt, és aludtam keveset, mert sosem jut rá elég időm. Na de majd egyszer.
Még múlt héten befejeztem ezt a rajzot - igazából csak próbarajz meg helykitöltés lett volna, és a három elkülönülő rész valahogy valóban nem áll össze, de azért külön-külön nekem mindegyik tetszik. És persze a szerkezeti sajátosságokat csak tovább erősítette, hogy a rajz kivételesen egy füzetben lakik, amit kinyitni és becsukni kell, és ettől minden arány valahogy megváltozik.Mostanában nagyon ritkán rajzolok, persze mostanában nagyon ritkán csinálok bármit is, ami nem fordítás, alvás, vagy munkahely. Az időn kívül amúgy agyam sem lenne semmihez. Még a világfa-rockfesztivál-démonok történettel sem haladok, pedig már rengeteg mindenre rájöttem közben, például arra is, hogy a háromnegyede úgy rossz, ahogy van (csak még azt nem tudom, melyik háromnegyede), de persze sosem ringattam magam olyan hiú ábrándokba, hogy könnyű lesz egybegyúrni az óír, a szibériai és a nu metal hagyományokat.
Azt még nem tudom, hogy a rocksztárabbik főhőst fejbe dobják-e koncert közben egy negyvenhatos férfiszandállal, bár olvastam az Alice in Chains turnénaplóban, hogy szegény Jerry-vel épp mostanság esett meg ez a kellemetlen incidens; és abban sem vagyok biztos, hogy a narrátor szerepét előzékenyen magára vállaló Logan Connelly valóban birkabőrbe burkolódzva járkál majd a derék részegeskedők között, mint annak idején valami John nevű brit különc tette volt a Dynamo-n, 1999-ben. De mesterséges történet-adalék-színezőanyagnak ezek is elsőrangúak lennének.
