ez gyors volt

Kitaláltam, előkészítettem, aztán első nap este végre nekiláttam. Két és fél órával később ott tartottam, hogy nem sikerült még egy elfogadható ceruzavázlatot sem összehoznom. Ezen a ponton lefeküdtem és álomba pityeregtem magam, a sírdogálásban leginkább a hidegfront és a fejfájás volt a ludas, meg a mérheteten szomorúság (ami a mérhetetlen kimerültségből fakad, és abból, hogy egész nap elfelejtettem rendesen enni). Még nem döntöttem el, hogy feladom, vagy koncepciót váltok, de azt hiszem, inkább feladom, mert eléggé elegem van épp mindenből, főleg abból, hogy már most keresztbe állnak az ujjaim, mintha egy hónapja megállás nélkül rajzolnék, és nem most kezdenék neki az inktobernek.

Ez még szeptemberi termés. Ezért állnak keresztbe az ujjaim (és mert húsz éve pozdorjává törtem őket és összedrótozva is csak ilyen nyomorultul gyógyultak meg, hogy ha heti másfél óránál többet toll van a kezemben, beferdülnek és fájnak).

itt van az ősz (köd egyelőre főleg csak a gondolataim helyén)

Lassan minden megrendelés befut, azt az egyet kivéve, aminek valóban célja és értelme lett volna, mert telefontok. Fülbevalóm és most már fülgyűrűm is van, telefontokom nincs, mondjuk minek is, a telefon már az első héten sikerült behorpasztanom, fóliát pedig úgyis itthon kell rá vennem újat.

Október van, azaz Inktober, már szeptemberben megterveztem, idén mit akarok, reggel elkezdtem megcsinálni az első ceruzavázlatot. Hát ez nem az a nap, amikor kilátok a szememen, szóval öt perc folyamatos radírozás után feladtam. Gondolkoztam rajta, hogy még gyorsan szeptember végén felteszem a tavalyi termést, de aztán megnéztem, és úgy döntöttem, hoyg szánalmasan néz ki, szóval mondjuk... nem?

Ó, és ma lesz az első hivatalos ML ülésünk. Mert hogy idén hivatalos NaNoWriMo Municipal Liaison, azaz segédszervező vagyok, ami nagyjából azt jelenti, hogy idén novemberben is elmegyek szerdánként írni, és a vicces hétvégi programokra is, és segítek rendet tartani, ha hangoskodás van, amikor írni kellene. Meg rajzolok zsiráfos színezőt. De az nem kötelező, és nem is tudok zsiráfot rajzolni.

Csupa izgalom és kihívás az élet, már csak azt kéne kitalálni, aludni mikor fogok, és hogy mikor gyógyulok meg már végre a két hete tartó náthából, mert lassan unom ám a köhögést és az orrfújást.