A tegnapihoz azért tegyük hozzá, hogy bár nagyra becsülöm, ha valaki nem hoz fel olyasmiket, amik nem teljesen, és nem úgy voltak, jómagam azért rendesen pakolgatom a gerendákat szerény szálkáik mellé, vagy mi; szóval gyakran és alaposan megosztom az igazságot, akkor is, ha nem teljesen, és nem úgy volt. Sőt, teljesen nem, és úgy aztán nem volt. És Shelley versei sem rosszak, csak nekem nem tetszenek; túl terjengősek meg izé, olyan békanyálasan romantikusak. Szóval szeretnék bocsánatot kérni - nem, nem hívta fel senki sem a figyelmemet arra, hogy miket írtam, teljesen magamtól sikerült elolvasnom, és aztán teljesen magamtól sikerült kiakadnom. Teljesen magamtól, szintúgy.Mostanában rengeteget fáj a fejem, és általában behatárolhatóan ott, ahol annak idején Dublinban kis híján kettészedtem a szekrényajtóval, ha nem hagyja abba, orvoshoz kell mennem. És azt nem szeretem. De hát két és fél hónapig nem is éreztem! Akkor miért most kezd rá megint a sajgásra?
Vidám kis színes, hogy az idő hűvösebb, és jól illeszkedik a Primordial zenéjéhez, valamint tegnap kiváló répatortát ettem, egészen olyat, mint amilyet Métely fényképezett nekem a születésnapomra.
