Péntek. Igazából nem is voltam benne biztos, hogy ki akarok menni, sőt, így utólag sem tudom, miért vettem olyan rutinosan a Sziget felé az irányt - valószínűleg azért, mert jó. De valami pokoli fáradt voltam. És annál egy kicsit talán még fáradtabb.Már a hídra ráfordulva láttam, hogy óbazdmeg, nincs itt minden rendben; a hétvégézni érkező tömeg ellepte a környéket, és totál szétcsúszva hujjogató, világronda hollandok között kellett beverekednem magam a Szigetre. Iszonyatos tömeg volt, mindenki sátorral meg sarkköri expedícióra méretezett hátizsákkal rohangált, amit persze egyenként szedtek szét a beléptetésnél, rejtett piát és atombombát, de inkább mégis csak rejtett piát keresve. Megjegyzem, találtak is; a pöttöm holland lányka úgy fel volt rajta háborodva, hogy elkobozzák tőle az álcázott sört, mintha náluk sosem fordulna elő ilyen. (Előfordul; tőlem holland fesztiválon még a dezodoromat is elkobozták, mert üvegben volt és alkoholos. Pedig nyalogasson golyós dezodort, akinek...)
Hilltop. Brainoiz és társasága ezúttal ott vártak, és én egy szerény házmestertől annak rendje és módja szerint fejre álltam. A világ innentől érdekes, de inkább vidám. Brainoizzal elsétálunk a Hammer színpadhoz, hogy a science fiction és egyéb irodalmi műfajok avatott ismerősével társalogjunk, aki egyszer csak ránk néz, és fájdalmas arccal megkérdezi, hogy a jó zenészek miért ragaszkodnak ahhoz, hogy rossz zenét játsszanak. Megpróbáljuk elmagyarázni, hogy talán, bár nem biztos, de lehet, sőt, elképzelhető, hogy azért, mert a magyar magán- és köznevelés úgy tűnik, határozottan ellenezi a kreativitás legkisebb szikrájának megvillanását is (még ránk gyullad a pajta). Az érvelést elfojtja a színpadra lépő Demonlord, mi pedig fejvesztve menekülünk az ellenkező irányba. Szóval a nyúl alapban gyáva állat, de ettől akkor is elfutna, ha bátor lenne. És nem, nem azért, mert olyan rettenthetetlenül bátrak azok a szőke hősök a színpadon.
Megtekintenénk Yonderboi-t a Wan2-n, ha a meghiúsított merényletek miatt nem terelték volna el az esti fellépőgárda egy részét, és ezért nem a Bootsie Quartet nyünnyögne csendesen. Jó; de mikor azon kapjuk magunkat, hogy épp egymás lábára alszunk, inkább pörgősebb program után nézünk. Belepillantunk a Scissor Sisters-be, nagyon komoly, csupa flitter, és profizmus. Az első szám a gigasláger, ezt végigtáncoljuk, aztán kilométerhiányunkat orvosolandó nekivágunk a Szigetnek csak úgy. Világzenei. Egy padnál ülve az elkövetkezendő két hétben kötendő esküvőkről beszélünk, majd a lehető legnagyobb kerülővel visszaindulunk a Wan2-hoz. Most már tényleg mindjárt színpadra kerül Yonderboi. Az első számnál ismét arra ébredek, hogy elaludtam, úgyhogy megtörve bár, de inkább rohadt fáradtan elindulok hazafelé. Útközben egy gyros-szal próbálom felrázni a harci kedvemet, de olyan pocsék, hogy a felénél egy kukába hajítom. Járdaszegélyeken és villamossíneken egyensúlyozva ballagok haza, és szerencsére most már működik a lift.
Hja, feltűnt, hogy félúton elvesztettem az igeidőmet.
