Persze nem gyógyultam meg, az altatóorvos döntésére bíztam magam, aki hosszas hümmögés után azt mondta, hogy ő nem akar velem kiszúrni, de ezt így nem vállalja, mert annak semmi értelme nincs, hogy lepumpálják a bacikat a tüdőm mélyére, hátha lesz rendes tüdőgyulladásom. És egyébként megfázás után két hétig nem szívesen altatnak; ha ezt az előző altatóorvos is mondta volna, egyértelműen tudtam volna, hogy nem elég öt nappal csúsztatni a műtétet, és végtelen sok idegeskedést megtakaríthattunk volna mindenkinek (legfőképp nekem).
Szóval ez a hét csodálatosan szarul kezdődött, és egyelőre még nem kezdte visszahozni magát, illetve az előrelátható programok (például: temetés) alapján nincs is sok esélye jobbnak lenni. Eddig úgy elvoltam, de most kezdek hisztis lenni.
Meg kéne néznem, van-e itthon fekete harisnyám.
