Már megint lyukat rágtam az egyik ujjamra, éjszaka negyedórás leosztásokban álmodtam zseniális, de nyomasztó megoldandókat, és leginkább azért nem haladok semmivel, mert semmire sem érzem magam képesnek.
Alkalmasnak sem.
Pedig őszintén, a körömnvágástól például nem kéne ennyire rettegnem.
