Hát, beköszöntött az ősz is, és szombaton még szép volt énnekem, de most már megint 30+ fok van, és ráolvadok a klaviatúrára. Agyam egy szál sem, ami szellemi típusú munkánál meglehetősen előnytelen, nem baj, nem baj, majd nem tudom, biztos lesz valahogy minden, például egyszer úgyis lesz még hideg, igaz, az meg fűtésszámlával jár.
Tökéletlen egy dolog az élet.
Mindez még nem lenne akkora baj, ha legalább én tökéletes volnék, de elég messze állok tőle. Pillanatnyilag annyival is messzebb, hogy már megint álmos vagyok, márpedig álmosan bármit csinálni - ami nem alvás - a legkevésbé sem tökéletes. Persze néha még az alvás sem az igazi, a legrosszabb az, amikor álmomban vagyok álmos, pláne, amikor tudom, hogy most csak álmodom, hogy álmos vagyok, mert akkor aztán végképp nem lehet semmit sem tenni ellene, mert alvás közben aludni semmivel sem pihentetőbb, mint csak úgy aludni.
Hát ennyi. És remélem, holnap nem próbálom véletlenül rézszínű üvegfesték kontúrral bekenni az arcom krém helyett. Mert mindennek hülye fehér tubusban kell lennie.
