Mindig van valami, a múlt héten üveget festettem (és vikingeket öltem), ezen a héten vikingeket öltem (és vikingeket öltem), a jövő héten nem tudom, mi lesz, mert a vikingek elfogytak, a következő könyvet pedig még nem volt időm elolvasni, így nem tudom, jövő héten kit ölök majd (vegyes afrikaiakra tippelek), csak azt, hogy megint meredek váltás lesz, és megint nehéz könyv, és két nehéz könyv egymás után, hogy is van az, nehéz.
Népi bölcsességeim közé pedig felrónám, hogy várni nagyon határozottan rosszabb, mint a fügepálinka, és hogy sose hagyd, hogy a kilistázott teendők összekeveredjenek a szószedettel, vagy azon kapod magad, hogy jóscsontokat keresel a zöldségesnél, holott legfeljebb a hentesnél lenne érdemes.
És csomagoltam ugyan provanszál románcokat, de most meg Chrétien de Troyes-t akarok olvasni (miért???), vagy leginkább fügepálinkát inni, de ahelyett meg várni kell.
