hagyjuk is, ez nem az a blog, ahol a nézeteimet fejtegetném a világról, nem mintha lenne olyan blog, ahol ezt teszem, elvégre a legfőbb nézetem a világról az, hogy fejtegesse róla a nézeteit valaki más, jellemzően olyan, akinek hat anyja van. Írásban. Élőben magam vagyok a Bölcsességek Tárháza, az Okoskodás Netovábbja, és az Alfák Rómeója csak azért nem, mert ennyire sosem merültem bele az LGBT szubkultúrákba.
Erről jól az eszembe jutott valami, de mire befejeztem a mondatot, már el is felejtettem. Hát, ilyen napokat élek.
A boltban megint elkérték a személyimet, aminek természetesne kínos röhögés lett a vége, mert ugyan kicsit kócos voltam, és nagyon elbújtam a kötött garbóban, azért nem nézhettem ki tizennyolcnak, hát még tizenhétnek. Szép dolgokat csinálok, egész kényelmesek is, bár némelyiket még tesztelnem kell, hogy mennyire gyűrődik viselés közben (követik a nyak ívét, és hajlanak, ahogy az ember mozgatja a fejét), néha egyszerűbb lenne az élet, ha nem érdekelne, hogy dolgokat csináljak, mennyivel jobban oda tudnék figyelni a dolgomra, például, hogy ne hagyjak el mindig mindent, könyveket az utcán, az országot iratok nélkül, bár szerintem tőlem még az is kitelne, hogy egy egész államot leteszek valahová, és ott felejtem.
