Jó, persze, írhatnék dolgokról is, például a görögdinnyéről, amit megvettem szombaton, hazacipeltem, és nem felejtettem a hátizsákomban, hanem gyorsan betuszkoltam a hűtőszekrénybe. Csak hát vásárlás előtt és után, és fejben kicsit közben is azzal voltam elfoglalva, hogy este jön hozzám bébiszittelődni a kis fehér, és ahhoz kutya-kompatibilis rendet kell raknom, és a dinnye nagyjából ezzel a lendülettel törlődött is a nyilvántartásomból. Kedden aztán a bolt kellős közepén jutott az eszembe, hogy ó te jó ég, de hát én vettem egy dinnyét, és három napja úgy pakolok ki-be a hűtőbe, hogy nem tűnik fel, hogy ott trónol kereken, sötétzölden.
Persze ha már itt tartunk, írhatnék arról is, hogy szombaton nálam vendégeskedett a kis fehér kutya, mert már öreg és bizonytalan ahhoz, hogy egyedül hagyják. Most volt először nálam megőrzésre, úgyhogy az első félóra-óra azzal telt, hogy sokatmondóan elráncigált a bejárati ajtóhoz, vagy ha nem mentem, akkor leült az ajtó elé, és onnan nézett gyászosan. Aztán végre hagyta, hogy megsimogassam, sőt, hosszasan dögönyöznöm kellett, de aludni csak bő két órával érkezés után gömbölyödött össze (pedig hozták neki a saját kosarát a saját takarójával), előtte ugyan egyszer megágyazott magának a díványomon, de nem aludt el, mert meghallotta a fölöttünk lakó vizslát, és nyilván Házat Kellett Őriznie. Olyan kis öntudatos, mégis olyan törékeny öregúr lett, megszakad a szívem. Nincs szőnyegem, és csúszott a parkettán, milyen dolgok vannak, amire nem is gondoltam, pedig.
Pénteken bónuszosan nagyot vacsoráztunk a szomszédos távol-keleti étteremben, a maláj vörös curry finom, de csíphetett volna jobban, és egyszer akkor is kipróbálom a szecsuáni módjukat, ha tudom, hogy ahhoz kéne egy külön szecsuáni szakács, illetve ha a többiek szerint az unalmas. Egyszer két hétig mindennap fokhagymás-csípős paradicsomszószt ettem, és tök jó volt, azt hiszem, az unalmas nálam összekeveredett valamivel a szótárban.
Ma elolvastam egy kifejezetten hosszú interjút franciául, tegnap pedig egy tunéziai hír alatt a kommenteket, de olvasás közben mindig úgy érzem, hogy csalok, mert van időm végiggondolni, mit látok, és írásban sokkal jobban felismerhetőek az angollal közös szavak és szerkezetek. Azért nem ártana egy tisztességes beépíthető szótár, mert bár pl. a serpentait (kígyózott) elsőre megvolt, nem mindent lehet morfológiából, szintaxisból és angolból összerakni.
