Kéne valamit csinálni, azt hiszem, ami nem "és akkor elvesztem pár órányi munkám", az nem volt olyan meggyőző része a mai napnak. Mondjuk hajat kéne mosni (és zoknit is, gondolom, nem egyszerre), és elmenni venni mindenféle krémeket, amik a népi babonaság szerint jót tesznek, ha az ember keze fáj, nem tudom, mi velük kapcsolatban az igazság, a tapasztalat azt mutatja, hogy ha a kezem fájni akar, akkor fáj, de valamiben mégis hinni kell. A Télapón kívül. Vagy most vele hányadán is állok?
A múlt héten visszajött a házi kísértet, vagy legalábbis azok a fajta rémálmok, amikről azt hittem, valamikor 2007-ben elköltöztek, még arra is voltak tippjeim, mikor és miért. De most megint arra ébredtem, hogy elég ijedten és nagyon dühösen közlöm a szobanövény előtti légüres térrel, hogy én bizony sokkal jobban aludnék, ha lenne szíves távozni, majd a torokfájás ellen feltekert kendő csücskeit gondosan begyömöszölöm a pizsamámba, hogy ha megsértődött volna a derék errejáró szellem, ne azzal fojtson meg. Baromi logikus gondolat, hogy egy kísértet csak az amúgy csomóra kötött kendővel tudna bántalmazni, de régen tanulmányoztam szörnykönyveket, és ezek szerint nem maradt meg túl sok minden a fejemben.
Amúgy is jó kérdés, mi van a fejemben, én néha már tényleg nem tudom.
