Péntek délután annyira fáradt voltam, hogy elmentem, és megnéztem a Karib tenger kalózai harmadik részét, és annyira elkeseredtem a közbeékelt szüneten, hogy pattogatott kukoricába és egy vödörnyi kólába fojtottam a bánatom. A film maga rettenetesen tetszett, sokkal jobban, mint a második rész - egy pillanatig sem unatkoztam, sőt, még némelyik csavar is meglepett. Mivel nekem kizárólag kőarcú és érzelemmentes ismerőseim vannak, Orlando Bloom és Keira Knightley sokak által kifogásolt színészi teljesítmjényével sem volt bajom, és félve bár, de bevallom, hogy Johnny Depp magánszámai néha már untattak - számomra Geoffrey Rush volt a csúcs. Bejja kifogásolta, hogy Kalüpszó csak egy nimfa volt, nem istennő, amivel egyrészt az a gond, hogy ez egy, a valóságtól meglehetősen elvetemült mese, és nem érdemes rajta ilyesmit számonkérni (eredetileg a Bolygó Hollandi sem Davy Jones hajója volt, ha már itt tartunk), másrészt pedig a görögöknél (vagy később a rómaiaknál) nem volt ilyen éles határ a kategóriák között. A nimfák alapvetően vízi istenségek, helyi istenségek (Akhilleusz anyját, Thetiszt is sok helyütt nimfaként, másutt viszont istennőként emlegetik), és Kalüpszó közülük az egyik legismertebb és legvadabb. Illik hozzá, hogy épp belőle faragjanak tengeristennőt a filmben - lehet, hogy Poszeidón hatalma kevésbé megkérdőjelezhető, de engem valahogy feszélyezett volna, ha Davy Jones egy szakállas, kigyúrt istenséggel folytat viharos szerelmi viszonyt.
Vasárnap aztán felballagtam a hegyre, az erdei házikóba, és szalonnát sütöttünk (a kicsi fehér kutya néha úgy alkalmatlankodott, hogy kis híján lecsöpögtettem az orrát zsírral), és nagyokat aludtunk, én például szinte megállás nélkül mást sem tettem. Aztán hétfő délután, este és éjjel olyan egyfolytában vihar volt nálunk, hogy nem tudtam aludni egy szemhunyást sem, szóval rögtön le is romboltam rózsás kipihentségemet. Egész éjszaka feküdtem az ágyon, és a távoli, majd a közeli, majd megint a távoli, és megint a közeli villámokat számoltam. Rohadt unalmas volt. De ha nem figyeltem oda, akkor helyette furcsa kórházi folyosókon bolyongtak a gondolataim, és egészen biztos voltam benne, hogy a gondolataimnak viszonylag kevés tennivalója akad furcsa kórházi folyosókon.
Egyébként felkerült az endlessre egy Lavondyss és egy Ysabel ismertetőm, kicsit bővebb, összeszedettebb, és informatívabb, mint amiket ide lelkendeztem, bár nem feltétlenül olvashatóbb, ugye. A barokkos körmondatok akkor is barokkos körmondatok maradnak, ha cikkbe és nem blogba fűzi őket az ember.
