Rövid kis könyv volt ez az Ysabel , tizenegyre már ki is olvastam, pedig közben rengeteg mindent kellett csinálnom, például dolgoznom sokat, és ennem, és fürödnömis. Természetesen Kay többi könyvéhez hasonlóan ez is könnyed, olvasmányos és lendületes, bár - nyilván a tizenöt éves főhős miatt - jóval inkább tűnik ifjúsági irodalomnak, mint bármelyik eddigi műve. A történelmi háttér elég meggyőzőnek tűnik, de persze azért ez attól még ponyva, és nem csak a fantasy elemek sikerültek benne olykor emberfelettivé (értsd: viszonylag kevés olyan jelenet van benne, ahol atlétatrikós, borostás emberek söröznek egy panellakásban, lökött macskákkal vagy anélkül). Szóval vannak benne úszómedencés villák, iPod, valamint dráma, halál és vér (csaták, vérengzések, és önmagukban is durva kelta városok). És persze a halálon is átívelő szerelem - de hát végül is ez egy Guy Gavriel Kay könyv, ki sem maradhat belőle a szenvedély. A Peter Mayle (Provance-mániás brit sikeríró, aki a helyi éttermekről írt regényeivel lett világhírű) klón szerepeltetése pedig egyszerűen zseniális.Reggel már elkezdtem Robert Holdstock Lavondyss -át, és nem jó dolog ám, hogy olyan ordenáré rút ponyva felütéssel nyit, hogy azt még a neves és gyakorlott bestseller-gyártók is csak pirulva írnák le. Persze Holdstock zseniális és ijesztő ötleteket írt meg a nyolcvanas-kilencvenes években, számomra a The Mythago Wood mintegy forradalmasította a fantasy-t, és elvben ez az első mythago-könyve... De azért megnyugtatóbb lett volna ehelyett a nagy, karácsonyi hó födte kőkör-hármasboszorka sejtető csinnadratta helyett valami lassabb jelenettel kezdeni. Nekem. Néha. Talán. (Azért olvastam én már Holdstocktól is közepesen minősíthetetlen könyvet, szóval nem lep meg teljesen.)
(Igen, mostanában ilyen unalmas dolgok vannak, hogy a hétköznapjaimról írok; lemezekről, könyvekről, és a bevásárlókosaramról.)
