Tegnap hirtelen úgy éreztem magam, mint egy nagyon elcsúszott Csehov hősnő, és mivel senki sem szeretne Csehov hősnő lenni, különösen nagyon elcsúszott (de olyannyira nem, hogy még én sem), riadt arccal tébláboltam a belváros széltében és hosszában - aztán gyorsan elveszítettem ötezer forintot (három címlet volt a zsebemben még a hétvégi sörözés óta; egy kétszázas, egy ötszázas, és egy ötezres - természetesen a kétszázas és az ötszázas megmaradt, jellemző), majd pokoli rosszul lettem a vacsorahamburgeremtől (pedig hamburgerfüggő vagyok, nagyon), és akkor rájöttem, hogy azért ennyire kisstílűen még Csehov sem szúrt ki a hősnőivel, szóval. Visszatérhetek az én kicsinyes századomba, és különben is......nekem a rosszulléttel és az elveszettt pénzzel együtt, egyedül is sokkal jobb volt, mint a szomszéd asztalnál annak a két szerencsétlen női műanyagdarabnak.
És egyébként rajzolok és gondolkozom, de elég nehéz egyszerre a kettőt, mert vagy a gondolataim csavarodnak bele valami szép ornamentikus örvénybe, vagy olyasmit kellene rajzolnom, amit nem tudok, például embereket és helyeket. Elvont fogalmakat már egész ügyesen ábrázolok. Úgyhogy vigyáznom kell, hogy rajzolás közben csak a regresszív hasonulás, a hermeneutika, vagy netán az üveggyöngyjáték és az orgonaillat jusson eszembe.
