Jó, hát ez egy mythago könyv, és olyan kegyetlen és téli, hogy már csak azért is nehéz letenni, mert hozzáfagy az olvasó kezéhez.Az egész mythago dolognak annyi a szíve és lényege, hogy valahol Angliában (és, mint egy-egy említésből kitűnik, azért nem csak ott, hanem például az Ardennekben is) akad még olyan kis erdőfolt, amit a jégkorszak óta változatlanul zöldell - és az ősi hely őrzi az emberek ősi álmait. A befelé táguló, rettenetes, varázslatos erdőben a környéken valaha élt emberek minden álma és mítosza testet ölt, és ha a mi világunkból sikerül valakinek átjutnia ezekbe a régi valóságokba, az ő tudatalattijában rejlő archetípusokat és álmokat is megszüli a rengeteg. Aki ide belép, a saját múltjába és Alvilágába, a saját egyéni és népe közös tudatalattijába lép be; és az efféle utak mindig veszedelmesek, elég egy rossz döntés, hogy az utazó örökre elveszítse a hazatérés lehetőségét.
Márpedig rossz döntést elég könnyű hozni, különösen, ha az ember azt sem tudja, hogy épp valamiről dönt.
Komoly gond, hogy most újra el kellene olvasnom a The Hollowing -et is, és úgy emlékszem, hogy az minden eseménydússága dacára iszonyú nehéz és sűrű könyv. És olykor már kifejezetten gusztustalan. Sőt, igazából az egész sorozatot újra kellene olvasnom, esetleg az utána írt előkötettel, csak az jelenleg legolcsóbb beszerezhetőségében is tizenötezer forint körül mozog, és amúgy sem vagyok benne biztos, hogy túlélnék gyors egymásutánban ennyi Holdstock könyvet. Nyilván nem véletlen, hogy eddig nyolc-kilenc évenként sikerült megszereznem egy-egy kötetet, és nagyon ritkán olvasom őket újra. Bár esküszöm, hogy a The Mythago Wood korántsem volt ennyire fenyegető (vagy csak én voltam tizenhat éves kamasz, aki fel sem fogja, amit olvas - de ezt nem hiszem, Donaldson például már akkor is meg tudott ijeszteni), azért gyors egymásutánban ez a sok túlvilágjárás csak arra jó, hogy az ember hálát adjon az égnek, amiért egy cseppet sem ősi betontenger közepén él (bár rettegnék belegondolni, hogy Budapest például milyen mythagókat szülne) (azt hiszem, még az erdőmagas jávorszarvasnál is rettenetesebbeket).
