Tegnap otthon felejtettem a szemüvegemet (életemben talán negyedszerre, de tíz napon belül már kétszer), és kivételesen nem csak keveset, de egyenesen semmit sem láttam. Nyilván ennek azért ahhoz a tíz tonnásnak érződő súlyhoz is volt köze, ami a tarkómat nyomta, annak pedig a beígért apokaliptikus viharhoz - igaz, hogy a világvége ezúttal itt, Budapesten, elmaradt, az időjárás azért menjen el kapálni. Krumplit. Elviselhetetlen. Fülledt és meleg.Tegnap jó is, hogy elmaradt a világvége, mert legalább tésztázhattunk egy jót Brainoizzal, én szokás szerint nagyon csípős spagettit ettem, ő szokás szerint nem. Megvitattuk a világ dolgait, azaz legfőképp könyvekről beszéltünk. Mert előtte pedig kiolvastam Carlos Ruiz Zafón A szél árnyéka című örökbecsűjét, amiről eleve tőle hallottam először (de rögtön rosszul jegyeztem meg a címét). Ez a könyv egyébként újabb bizonyítéka annak, hogy valamiért a spanyol anyanyelv predesztinálja a szerzőt a rettenetesen bonyolult, mégis akrobatikus tökéletességgel kivitelezett melodrámára, ezek kérem mind szappanopera forgatókönyvekkel operálnak, de olyan jól, hogy az ember megbocsátja nekik (itt épp csak az amnéziás gonosz iker hiányzott - viszont halomban állt a vak lány, a párbaj a temetőben, és az összeégett arcú idegen; sőt, még csecsemőkoporsó és vérkönnyeket síró angyalszobor is akadt a pincében). Nagyon kellemes, hangulatos, fordulatos könyv.
Szombaton pedig feleséghez adtuk Minden Rénszarvasok Urát, és nagyon szép esküvőjük volt, ők is nagyon szépek voltak (az ifjú asszony különösen; de hát MRU szerencsés ember, ezt már tudjuk egy ideje), a társaság kiváló, az étel finom, és egy idő után azt is kiderítettem, hogy antibiotikumra tulajdonképp szabad inni. Onnantól kezdve még jobb volt, bár fél óra múlva nagyon álmos lettem, és éjfélkor már hazafelé menet aludtam a buszon.
Aztán még megőrült az mp3-lejátszóm, és formatálnom kellett; remélem, ilyet többé nem csinál. A hajam növekszik és feketés-barna, és össze-vissza göndör. Már megint nagy, sajtos pizzákról álmodozom, és arról, hogy egyszer hat óránál többet is alhatok. Kis hírek a nagyvilágból, azt hiszem, iszom egy kávét, hogy ébren tudjak maradni, amíg el nem alszom...
