Estére sikerült úgy átfagynom ebben a munkahelynek nevezett hűtőházban (most például egy hosszúujjú pólóban, a legvastagabb kötött pulóveremben, egy bélelt blézerben is fázom), hogy hazafelé már szabályosan rázott a hideg, még a kád forró víz sem olvasztott fel. Még a vastag pulóver és az újabb két zokni sem. Gondoltam, akkor most legurítok egy NeoCitrant és alszom, további három paplan alatt, nehogy megfázás legyen a vége... ...de persze ember tervez.
Szomszéd végez.
Tizenegy felé kitántorogtam a fürdőbe, és valami furcsa zajra figyeltem fel, majd kicsit később arra, hogy ó, nocsak, mind a három zoknim bokáig vizes, és hú, ez rossz, még inkább hideg. A csöveknél függönyben zúgott a víz, a tizenegyediktől egyenesen a messzi földszint felé, de sajnos épp elég szökött ki a csempére is ahhoz, és aztán némileg riadtabban vettem észre, hogy egy kisebb patak a szigetelt, de mégiscsak, a rohadt életbe, elektromos vezeték mellett csurog le! Felrohantam a tizenegyedikre, ahol idővel a fölöttem lakó szomszédja nyitotta ki hálóköntösben az ajtaját, mondván, hogy a fölöttem lakó ágyhoz kötött mozgássérült, és tudom hány óra van? A gondnok sem örült a kétségbeesett telefonnak, a kilencediken lakó pedig ekkor jelent meg nálam feldúlt arccal, hogy mégis, miért játszom Niagarát a lakásával?
Nem kevés idegeskedés után kiderült, hogy a tizenkettediken lakó, nyolcvanöt éves néni sem tud a dologról - de sírva fakadt, amikor meglátta, hogy még a harmadik szomszédja előtt is tócsa csillog; ez alapján neki még az erkélye is víz alatt lehetett - a tizenharmadikon lakó idős hölgy pedig nem nyit ajtót. De tőle özönlik a víz. Nosza, megijedtünk. Végül a közvetlen szomszédja az interneten megnézte a telefonszámát, és felhívta, és arra már felriadt; kiderült, hogy lefekvés előtt elfelejtette elzárni a csapot (és a túlfolyó? és mikor feküdt le? és egy csapból hogyan folyhatott ennyi víz?), a csengőre nem ébredt fel, és egyébként... ahhoz képest, hogy már attól tartottunk, hogy elesett a kádban, és majd mi törjük rá az ajtót, még mindig szerencse. Igaz, mire visszaértem a lakásba, már a bejárati ajtó keretéről is csurgott a víz (nem akarok arra gondolni, hogy fölötte vannak a biztosítékok, de igen), bár persze mit panaszkodom, nem állt a küszöbig a víz... És fél egyre már fel is töröltem szinte mindenhol... Reggelre csak az maradt, ami utána csepergett le a feljebb összegyűlt tavacskákból.
Hah, hogy csak az engedély nélkül épített, ártéri villákat viszi el a víz! A tizedik emeleti panel sem biztonságosabb.