Az a lefejelés igenis impresszív volt. Több felvonásos görög tragédia kicsiben - hübrisz és elkerülhetetlen bukás. Netán ógermán saga, az egymásba ütköző kötelességek feszültsége - végigjátszani az utolsó válogatott meccset, a világbajnoki döntőt (VÉBÉdöntő, for fuck's sake , ahogy a művelt angol mondaná), vagy lefejelni Materazzit? Lassan, feszült arccal arrébkocogni, sarkon fordulni, és izomból lefejelni Materazzit? Mi játszódhatott le benne? Hallgatta, hallgatta, és aztán egyszerre csak mégis elszakadt a cérna? Ha figyelembe vesszük, hogy az édesanyját aznap reggel vitték kórházba, az is csoda, hogy öt lépésig tartotta magát; és annyira látszott az arcán, hogy tisztában van tette minden lehetséges következményével, és mégsem tehet mást... És hát azért vegyük figyelembe, hogy a végén nem ezen úszott el a világbajnoki arany. Bár persze ki tudja, talán ha Trezeguet más lelkiállapotban van, akkor nem akar annyira tökéletes tizenegyest rúgni, hogy végül egyedüliként elrontja - de mivel a francia válogatott addig is, azután is (tíz emberrel is, bizony) szorongatta az olaszokat, semmi sem utal arra, hogy épp az utolsó tíz-egynéhány percben rúgtak volna gólt, Trezeguet pedig mindenképp benne lett volna a tizenegyest rúgni küldött ötben, nem Zidane helyére került.Nekem mindenesetre imponált. Mint a személyes drámával fűszerezett agresszió általában. Nem mondom, hogy regényt írok belőle, de ezt akár én is írhattam volna, azaz ezt a mozdulatsort alaposan magába itta a tudatalattim vészterhes feszültségekért felelős szeglete. Netán szöglete. Esetleg kapufája. Unokatestvéremmel és derék jó barátjával (külön fejezetet érdemelne, hogy miért tudok én fél éjszakákat átbeszélgetni Toolról és költészetről bárkivel, aki legalább tizenegy évvel fiatalabb nálam, vagy legalább két tengerrel arrébb lakik, mint jómagam - de azt hiszem, a külön fejezet végére nagyon elkeserednék) ittunk is az egészségére a derék Zinedine-nek.
Ez a kis játék pedig roppant szórakoztató... Már csak valami olyan program kéne, hogy Materazzi fejére rá lehessen vágni mindenféle egyéb emberek arcát (nem, nekem a főnökömmel egyáltalán semmi bajom nincs, de biztos találnék pár lefejelendő delikvenst, annyi ismerősöm azért még akad), és még jobban levezetné a feszültséget.
