Rájöttem, hogy nem tetszik igazán az előző bejegyzésem, de Istenem, most már így marad - kivételesen, egészen kivételesen nem írom át a múltat. Végtére is 2006 van, nem 1984 (bár '84 nem volt olyan rossz év, csomó minden érdekes történt benne, például azt hiszem, akkor voltam először külföldön, erdélyországi rokonoknál, és a máramarosi hegyek azért szépek; és aztán késő ősszel született egy félöcsém, és olyan pici volt és olyan helyes), és néha azt is el lehet viselni, ha az ember valamivel nem ért egyet, holott ő maga írta - a szavak meg a valóság, ugye, és hogy nem mindenben függenek össze. Azt hiszem, ez már rögeszmés.Tegnap pizzáztunk egy nagyot Métellyel, és közben rájöttünk, hogy bár mind a ketten hallottuk-olvastuk, hogy az emberek többsége fekete-fehéren álmodik, gyakorlatilag még egyikünk sem találkozott olyasvalakivel, akinek ne lett volna több tucat nagyon élénk színélménye álmában. Szóval... A fene se tudja. Mire alapozták ezt egyáltalán?
Most azt olvastam, hogy már nem is így van, ez csak az '50-es években volt így, és hogy akkor is csak azért hitték, mert sok fekete-fehér filmet néztek, és aztán mikor utána aludtak, meglepődtek rajta, hogy az agyuk azt építette köréjük. Ahogy körénk/körém néha pixelesedő, vektoros, mátrixos, ilyen-olyan színhibás világokat vetít az álom. Sőt, nekem ez a kis rövid is tetszett, érdekes, hogy szerinte nem az változik, hogy az ember mit lát/hall/érez álmában, hanem az, hogy azt milyen színekben-hangokban-érzésekben értelmezi az agya. És hogy lehet, hogy az ember ébren is nagyon sokszor nem a valóságot látja, hanem amit kivetít rá, jé, ilyen tényleg van.
Ezt a napraforgót - és még vagy hat testvérkéjét - már jó egy hónapja fényképeztem, valahol az Árpád híd pesti hídfőjénél, egy esős péntek reggel. A járdaszegély kövei közt nőttek, a villamospálya és az autók között; alig értek térdig, és nagyon aranyosak voltak. Ebben az eszetlen hőségben szó szerint elégtek - mikor legutóbb láttam őket, öklömnyire aszott, fekete, száraz kupacokban gubbasztottak a többi gyom között. Máig sem tudom, hogy kerültek egyáltalán oda, de örülök, hogy legalább arra a pár hétre, amíg virágoztak, csempésztek valami kis színt a csúf, nagy betoncsíkok közé.Ezer horoszkópom egyike a mai napra: "a normál egy program a mosógépen" . Nem tudom, honnan sejtik, hogy már megint a tizenötödikig felgyülemlett a szennyes... Vagy csak arra akarnak célozni, hogy néha csináljak őrültségeket...? Hümm. Lassan ideje lenne néha nem csinálni őrültségeket. Vagy inkább értelmességeket csinálni . De nem jut eszembe egy olyan értelmesség sem, hogy ne sírnám el magam már a gondolatától is.
Amúgy semmi különös, nagyon meleg van, kicsit álmos vagyok, ma térdig érő nyári ruhában jöttem (szinte mindig bokáig beburkolódzom, mert itt hideg van, és mert egyáltalán), és piros, és amilyen borús kedvem volt délelőtt, mikor felhőtlen volt az ég, annyira virágos jó kedvem lett délutánra, hogy kezd befelhősödni. (Bár a kettőnek semmi köze sincs egymáshoz.) Este megyünk születésnapot... -ra... izé... sörni, és ki tudja, hátha addigra még felébredek.
