Mert tőmondatokat tőlem mégsem lehet várni, de majd igyekszem tömören. Hogy el ne felejtsem, miről nem fogok hosszan, költői képzavarokkal, méla káromkodással. Csapongani.Péntek délután valamiért nem akartam hazamenni, aztán mégis, de nem arra, amerre logikus lett volna, nem is tudtam miért - aztán véletlenül összefutottam WhoIsNottal, és rájöttem. Néha az ember tudat alatt is arra és addig téblábol, amíg össze nem akad; én ezelőtt úgy egy éve a Kölnből épp megérkezett Brainoizzal, miközben magam sem tudtam, miért kell váratlanul épp a Nyugatinál szerencsétlenkednem. Brainoizéknál kötöttünk ki, nem hagytam őket szerepet játszani, de jót pizzáztunk, és még jobbat beszélgettünk. Szombaton kimentem Gyömrőre, teleettem magam vaníliafagyis gyümölcslevessel és juhtúróval töltött gombával, majd később tortával, hogy aztán beszélgetés közben jól elaludjak. Pedig rég nem látott jó ismerősök hevertek a hűvös szoba további szegleteiben - szerencsére közülük is voltak egy páran, akik majdnem, vagy egészen elszundítottak a társalgás során. Utána vissza a városba, fel a hegyre, ahol grillsütés és bronzmeccs várt rám. Vasárnap aludtam, ettem, aludtam, ettem, aztán valahogy kitámolyogtam megnézni a döntőt, szomorkodtam. Be kell vallanom, nekem tetszett Zidane fejelése, olyan őszinte volt, mély és szenvedélyes. Tiszta Jókai; és lefejelte, ahogy azt illik... ...és ahogy azt kell. Biztos vagyok benne, hogy igaza volt; már csak azért is, mert a franciáknak drukkoltam. És éljen Ribery! Minden további magyarázkodás nélkül - egyszerűen ő volt a kedvencem, és én is olyan frizurát akarok (a jelenlegi lényegesen rendezetlenebb).
Hétfőn munkába álltam, bár útközben elhagytam az agyamat, és így elég nehéz megoldani egy olyan kérdést, amiben ráadásul még mi is csak várjuk a precedens értékű ítéletet, aztán magamban nyavalyogva elindultam hazafelé, közben kiderült, hogy én ám megbeszéltem mindenféle találkozókat zsenge unokatestvéremmel, aki fél óra várakozás után felhívott, csak hogy szégyelhessem magam alaposan. Felmentünk a Várba, nagyon szép, mindenkinek ajánlom, különösen az ápolt gyepen mezítláb fetrengést, dobozos sörrel, párás alkonnyal, vörösen kelő teliholddal egybekötve. Utána elmentünk felügyelni a szülői házat (uncsitesó már albérletben lakik, de most a nyaraló család helyett kellett felügyelni a bokrokat - és Linát, az öreg drótszőrű vizslát), és hajnalig boroztunk a kertben. Másfélóra-négyszerhúszperc-negyvenperc alvás után bevonszoltam magam dolgozni, összeraktam a szinte megoldhatatlan jelentést, ebéd helyett a hiteles és fordító irodát kerestem a környéken (nem találtam elsőre, másodikra és harmadikra; negyedikre kiderült, hogy eddig húsz lépésre onnan fordultam vissza, mert ott már igazán nem lehet), kis híján elhunytam szívrohamban, mikor megmondták, mennyibe fáj, hogy ők egy hét alatt egy két oldalas szerződést elfranciásítsanak, pláne, hogy az azonnal kifizetendő az előleg ötvenegyezer forincs (hááááá!!! még jó, hogy vannak!!!) és ennek persze a tizede sem volt nálam készpénzben, de személyi sem, hogy kártyával fizethessek, aztán mégis hagyták (az lett volna az érdekes helyzet, ha nem hagyják).
Ma pedig tervezek a tegnap éjjel helyett is aludni, lehet, hogy nem szokás délután hétkor lefeküdni, de ártani még nem ártott meg senkinek.
