unalmas gondolatok egy őrült világban

A felnyújtott kézzel párnábafulladós alvás hátránya, hogy reggelre hasizomlázam lesz. Nem akarok írni róla. Róla sem. Semmiről sem. Álmos vagyok, pedig a vasárnapot kisebb (koffeintemnets kávéval és agyhalállal teli) megszakításokkal átaludtam.

Most majdnem az egérbe öntöttem az ásványvizet a pohár helyett. És elfogyott a müzliszeletem. Valamint ebédnél azt hitték, hogy ha egy gumicsizma talpát leöntik forró tormás majonézzel, az koszt. De nem.

Nyertem 2100 dollárt, mint egymilliomodik látogató valamiféle linken, de aztán hagytam a fenébe, és mégsem. Nem hiszek az Internetben. Tartok tőle. Hogy nem hiszek benne, de az Internettől is. Néha már nem is tudom. Igazából azt hiszem, az volt a gond, hogy fel kellett volna hívni valami állítólag - és talán tényleg - ingyenes telefonszámot, alig tíz perc az egész, de mikor van erre az embernek épp alig tíz perce, miközben a munkahelyén ül, krízist hárít el, és 2100 dollárnál sokkal többet ér meg neki, hogy nem rúgják ki azért, mert mindenféle gyanús kódszámokat diktál be hangosan, angolul egy titokzatos telefonpartnernek?

A hétvége híre (azért hagytam a végére, mert ez a legfontosabb), hogy édesanyám negyedszerre is férjhez megy, és mi ebben maximálisan támogatjuk, mert sokkal jobb négyszer férjhez menni, mint 1) benne maradni egy rossz házasságban 2) megkeseredve és egyedül tengődni. Persze az ideális az, ha az ember elsőre tökéletesen választ - csak ez az ideál sajnos igen ritkán valósul meg. Úgy tűnik, hogy ezen az esküvőjén sem leszünk ott - pedig őszintén szólva, erre csak az elsőnél volt reális kifogás. Felhőcske igazán derék ember, belsőépítész és buddhista, békés, nyugodt, szeret túrázni, síelni, úszni; jobbat kívánni sem lehetne. Egyetlen hátránya, hogy csak franciául beszél, így sosem fogunk hosszan társalogni vele - jelenleg úgy tűnik, örüljek, hogy angolul tudok, más már nem fér bele a fejembe.