a holdbéli bohóc

Így jár az ember, ha egyszer nem akar ebédelni, aztán el is felejt, aztán, mikor az ebéd helyett szerzett csokis cappucinojáról épp hangosan szürcsöli le a habot, mert a rohadt automata úgy telenyomta, hogy azzal nem lehet két lépést sem tenni sem előre, se bármerre másfelé; szóval mikor épp azon próbálok meg segíteni, hogy te jó ég, mindjárt leöntöm magam forró csokis kávéval, fülig habos vagyok és beszédképtelen, akkor nyilván felbukkan mindenféle ember, akinek azonnal köszönnöm illene. Grrrh. Jó. Hát senki sem mondta, hogy Bridget Jones-t nem az átlag irodistáról mintázta Fielding asszony (biztos ez sem jutott volna eszembe, ha a felelős kolléga nem emlékeztet Colin Firth-re. De azt teszi).

Tegnap Grafikuslánnyal találkoztam, megváltottuk a világot, és megtudtam, hogy a dohányzás erősebben összeköti az embert az asztráltestével és a környezete érzelmi lenyomatával (mégsem gyújtottam rá, aki nem bírja, ne dohányozzon - úgyhogy én ittam, bár az nem tudom, mit tesz az asztráltestemmel; azt legalább bírom), és láttam az új rajzát, ó, az valami döbbenetesen csodálatos. Csupa tűz, fájdalom és pusztítás. Tudom, hogy ezek nem a világ legpozitívabb dolgai, de azért elég szépen lehet ábrázolni őket, ha nekiszánja magát az ember.

Született kritika a 77 {hetvenhét} -ről, fenn van az ekultura.hu-n, lehet olvasni.

És a nap (hét, sőt, hónap) drámája: kitiltották szívem legkedvesebb fórumlakóját, az én édes-mézes Bambi babámat azok a gazok! Biztos Keresztapa, a svéd adminisztrátor volt a ludas! Vigasztalhatatlan vagyok... Bambi maga volt a brutális helyi szlengben, elképesztően agresszívan megnyilatkozó Elemi Ír Tahóság, és én ezért hason csúszva, vinnyogva imádtam még a központozását is. Olyan... tündérien volt rosszindulatú. Gonosztündérien. Sírok utána. Érte. És miatta. Kérem vissza a Sorstól. Most. Azonnal. De rögtön.

És ma egész nap olyasmiket vágnak hozzám a munkahelyemen, amit még sosem csináltam, nem tudom, hogy kell csinálni, hülye vagyok hozzá, el sem tudom kezdeni, nem értem. Azt hiszem, ma hamar lelépek, hátha holnap kevésbé lesz ijesztő a Minden.