A múltkor hazafelé menet elgondolkoztam azon, hogy vajon ha valaki nem ismer, csak ezt olvassa és itt , milyennek tarthat - azt hiszem, épp odáig jutottam, hogy elkerülhetetlenül nyafka szörnyetegnek, de hát szinte minden blogger annak tűnik, még szép, hogy annak, csak ugye mégis valahol olyan szomorú, és izé... szóval épp idáig juthattam, mikor egy derék mexikói leszólított, megkérdezte, hol az Oktogon, aztán, ha már úgyis ott lakik, amíg itt a Zeneakadémián műveli a művészetet, meghívott magához egy italra. A világ általános, személytelen bizarrsága helyre billent.Mert hát mi a fészkes fenét kezdjek egy derék mexikói komolyzenésszel, beszélgessek vele korai death metalról? De azért elgondolkoztam az élet egy igen fontos alkatrészén - a Férfiakon.
A következő pár órát az asztal alatt vigyorogva töltöttem, mert ó persze, tudom én, amit tudok; például, hogy mi a közös azokban a férfiakban, akik elsőre, zsigerien vonzanak - és mi a közös azokban, akikbe egy átbeszélgetett este alatt szeretek bele. Mert A és B kategória szinte semmiben sem hasonlít egymásra, vagy nem is tudom... Nem sokban. Nem mindig. De milyen mázli, hogy legalább ez utóbbi fajtával ritkán találkozom; mert ha mégis, akkor valamiért biztos mégsem. Jön össze. Előbbi fajta jóval egyszerűbb. dominaans hiim stop; távirati stílusban - nem az a fajta, aki az élőfába is beleköt, hanem az, aki tetszőlges szent ügyért az élőfát is pozdorjává aprítja, de az azért szent ügy legyen. Dublini nagy szerelmem, a Primordial pólós kölyök (nos, olyan szép pólót én bizony ritkán láttam, tiszta ornamentika volt, zöld és fehér - véletlenül sem narancssárga, a mocskos mélyír lelkületét neki; bosszant, mert engem ebben a színkódolásban narancsnak kereszteltek) például békésen iszogatott a társaság túlvégén, szerintem még mosolygott is, többször egymás után - de lerítt róla, hogy ha szó érné a kelta kacskaringókkal díszített felsőruházat elejét (vagy akár hátulját, bár az eleje szebb volt), ott a környéken kő kövön nem maradna. Beszüntetné a teljes Temple Bart.
(Három nappal később leesett, hogy Primordialék írek, a jó Strangelight doktor régi barátai, és hogy a Primordial pólós kölyök bizony nem rajongó; de nekem úgy jobban tetszett. Egy Primordial pólós kölyköt még el tudok helyezni a világmindenségemben, Alan Nemtheanga már jóval ellentmondásosabb. Nem szeretem a rocksztárokat. Szerencsére ők sem szeretnek engem.)
