Amennyire a Gösser-Soproni-Unicum-édesfehér-szárazfehér (sok, sok és sok) összeállítástól nem fájdult meg a fejem, az Edelweiss-nőiPallMall kombináció jóval kisebb mértékű fogyasztása után pont annyira akart leesni a nyakamról. Az elképzelést azóta is ellenzem.De miért fogyaszt egy amúgy nem dohányzó nyúl narancssárga, női Pall Mallt? (Mikor a tetejébe szívből gyűlöli a BAT-ot és összesített termékeit; az a vállalat megvette a lelkét valakinek, akit egykor szeretett, és az ilyesmit még a nyulak sem tűrik jól.) Mert a nem dohányzó nyúl akkor magában már jó pár órája megállás nélkül szentségelt, és úgy vélte, most már a nikotin sem árthat. Nem is segíthet, de ártani sem árthat, akkor pedig miért ne? Vagy ha ártani netán mégis árthat, akkor pedig még annál is sokkal inkább ide vele.
A délután népmesékre és klasszicista drámákra egyaránt emlékeztető, hármas tagoltsága a következőképp alakult: inkább érdekes, mint frusztráló -> egyszerre érdekes és frusztráló -> inkább frusztráló, mint érdekes. A fogyasztásom ennek megfelelően: ásványvíz -> ásványvíznek álcázott csapvíz -> minden, ami nem volt lebetonozva, beleértve a narancssárga, női Pall Mallt. A kifelé kommunikációm pedig: értem, miről beszélek, és szívesen, bár túl-túl-túl sokat -> nem értem, miről, de épp ezért beszélek, éktelen sokat és ostobát -> bazdmeg-bazdmeg-bazdmeg; a-mamámat-akarom-haza-akarok-menni-bazdmeg.
A mamám egyébként éppen itthon van. Párizs városa mellől. És ma már találkozni is fogok vele, április óta először és újfent (mert hogy ő bizony annak idején kiházasodott Franciaországba, és azóta ott él, mi pedig itt). Majd megsimogathatja a buksimat, hátha attól jobb lesz. De az is lehet, hogy csak összekócolja amúgy is kusza frizurámat.
Álmaim kollégája gyönyörűszépen beszél angolul. Ez... disznóság. Ez is, meg még tízezer dolog (bár Szabó Lőrinc talán tízezer másikra gondolt, de majd legközelebb abból is szemelvényezek), a telihold (a szemembe süt és nem tudok tőle aludni) és a romantika összes további kötelező ágazata (naplemente? hogyisne, jönnek a szúnyogok!), de így legalább nem kell időnként kirohannom a szabadba, majd felkiáltanom az égre, hogy oh, miért is oly üres.
