Nevem pediglen: Torturing Abomination from the Profane Sunless Isle , ezek szerint itten. Pedig semmi naptalan sziget, nem vagyok én brit, hogy szigeten és nap nélkül éljek. De amúgy király - azt hiszem, ez lesz az első nagylemezem címe, igaz, még meg kellene írni, de terveim szerint lesz rajta olyan szám, ami abból áll, hogy sikítozok, az ajtót rugdosom, káromkodom, mert eltört a lábujjam, csikorogva kaparom a monitort, végül nagy csörömpölés közepette irodai gépeket vágok ki az ablakon (nem, nem frusztrál a munkám). Ipari metál, halálnyúllal.Amúgy is megfogadtam, hogy addig nem lesz myspace accountom, amíg nem veszek fel legalább egy számot, hogy valami azért zajongjon a szépen beállított fényképeim (mint pogány áldozópapnő susog a telihold páráiba; mint Marlene Dietrich, könnyedén emelinti csillogóra rúzsozott ajkához a szipkát; mint gót domina, vörösbort csepegtet hosszú, feketére lakkozott körméről köldökig érő dekoltázsába - komolyan, egy csomó hasonló képet láttam, nagyon viccesek, bár mindig örülök, hogy ezeket az embereket mégsem ismerem) és a világ létező leggányadékabb kötelező sablonja alatt (myspace, ó, myspace, ahol elkerülhetetlen az egyencsúfság) - innen is látszik, hogy nagyon hajt, hogy legyen valahol még egy profilom, amit takarítani, ápolni és fejlesztgetni kell - szóval ideje nekiállnom a zenei tevékenységnek, vagy sosem lehetek a példaképeim igaz barátja (egy a hatvanhétmillióból, de a legigazabb, ugye), a lemezcím már meg is van, hajrá!
(vagy mégsem)
(egyébként egyszer másfél napig volt már myspace accountom, csak olyan eszeveszett ideges lettem a sablontól, hogy azonnal töröltem - hja, a kísértés, hogy kölcsönösen össze legyek linkelve Jerry Cantrellel, hogy további hősöket ne is említsek...)
Ha már Marlene Dietrich, most pillanatnyilag úgy vagyok vele, hogy ha még egyszer meg kell hallgatnom a Lili Marlene -t, hogy aztán szépen tudjam majd a vérengzős-perverz paródiát magyarra ferdíteni Búvárzenekarnak, én Isten bizony sírva fakadok. Ennek örömére leszedtem angolul is (bár meglepő mértékben, mintegy tökéletesen értettem a németet; pedig esküszöm, hiába tanultam évtizedeken át, mégsem beszélem azt a nyelvet), és döbbenetes, de úgy látom, létezett magyar változata, szeretlek Márikám, meg szép szál magyar legény Muszkaországban; azért remélem, nekem sikerül valami szöveghűbb fordítást eszközölnöm.
Feltehetően Búvárzenekar is reméli. Feltehetően. Vagy majd írok valamit a Don-kanyarról, hátha úgy jó lesz.
