Nem megyek jósnak, mert az egész délelőttös gépszerelés helyett pillanatnyilag ott tartunk, hogy háromnegyed öt van, én egy betegállományban lévő ügyvéd gépét terrorizálom, és a rendszergazdának már csak egy ötlete maradt, mielőtt feladná az utolsó kenetet és a formatcét a standard munkaállomásomnak. Közben nem nézett rám szemrehányóan, úgyhogy a bennem lakozó Nostradamus ebben is tévedett, és Galaktikát olvas, amikor épp tíz percekig bootol a masina, én pedig a hétvégén garázdálkodott Rohamot lapozgatom a másik szobában, szinte testvérek vagyunk a fantasztikumban, ugye, és abban, hogy nem a saját kedves kis gépünk előtt töltjük a mai napot, hanem idegen asztaloknál, idegen székeken.Az adatvesztés egyébként nem aggaszt, ami munka, azt a közös meghajtón tartom, minden mást (egy-két cikkvázlat és bejegyzés-kezdemény kivételével; így sosem derül már ki, mit is szeretek annyira William Morris könyveiben, vagy hogy miért szakítottam a fantasy-vel) otthon is legalább három CD-re kiírtam már, néha el is tévedek a biztonsági példányaim között, ez és a hamburgerevés nálam kényszer. Csak az bosszant, hogy csütörtök este még nem is volt a gépemen semmi gonosz, tudom, mert megszállt valami baljós előérzet, és ahelyett, hogy időben hazaballagtam volna, még háromnegyed hatkor is azt néztem, ahogy szép szaggatot csíkokban kúszik végig a gépemen egy on-demand virus scan, utána pedig egy teljes spybottalanító (ez egyébként emlékeztet Brainoiz meséjére a féléves fogorvosi ellenőrzésről, és az azt követő, szinte már kötelező kálváriájáról az antibiotikumok, fúrók, vésők és vájók csodálatos világába).
Most már biztos vagyok benne, hogy ez csak a holt black metalosok síron túli bosszúja lehetett.
Odakinn ragyogóan süt a nap, és a fényben szinte aranylanak a friss levelek, a melegzöldek és az üdezöldek orgiát ülnek, a napok pedig most már vészesen hosszúak, ennek ellenére ma reggel sikerült még sötétben felkelnem, úgyhogy munkakezdésre jól elálmosodtam. Valamint újfent megéheztem, ezért ma kétszer reggeliztem, rémes, tavasszal fogyókúrázni illene, és különben is, ha már a bikiniszezon nem aggaszt, legalább a gót nyírfaságra gondolhatnék (egyébként gondoltam, például bánatomat ellensúlyozandó ebédszünetben nem a menzán ettem sertésvagdaltat krumplival, ha már azt arrafelé híresen rosszul készítik, hanem kiballagtam a városba, és vettem magamnak egy pár igen csipkés, igen fekete térdharisnyát) (igen, és hordani is fogom, bár lehet, hogy kitérdelt, világoskék farmer alá, mert azért még bölcsész vagyok, nem gót nyírfa).
