csomó kelta

A napi kulturális sokk: The Lancashire Hotpots, azaz mi történik, ha az angol kocsmazene utoléri a technológiai fejlődést (az I met a girl on MySpace -nak ugyan a címe jobb, mint a története, de a He's turned Emo   igazi gyöngyszem)...

Tegnap este az Árpád híd metró- és villamosmegállóban fejünk fölött elrepült egy gólya; a másik eshetőség, hogy egy albatrosz volt (vagy egy nikkel szamovár, de arra nem emlékeztetett, és annyi Kassákot nem olvasok mégsem), akárhogy is, barom nagy madár csapkodott észak felé, én pedig néztem, hogy nocsak, már így bővül Budapest élővilága? A mocsári orkok mellett lassan a ritkább állatfajták is előkerülnek?

Hétfőn megnéztem végre, hogy pontosan és betűre milyen hosszú az újrafordítandó Jordan, utána gyorsan le is feküdtem aludni egyet, mert nem biztos, hogy július végéig alkalmam lesz ilyesmire. Ennek azért van egy nagy előnye is, pénznek hívják, és ahogy a folyó- és hitelszámláimat elnézem (a gáz- és villanyszámlákról nem is szólva), lesz hova költenem.

Közben rájöttem, hogy miért nem tudok rendes keltán befont bármit is rajzolni, a keltán befont bármi ugyanis a világ nagyjából legkevésbé kreatív, és legmerevebben szabályozott dolga, talán az ISO-kilencezermilliárdot is beleértve, és nekem már az egyenletes vonalszélességgel is gondjaim lennének, nemhogy a pontos csavarintásokkal (ez itt egy elég jó bemutató és példa, és azt is megmagyarázza, hogy miért nem fogok én kétkezileg rajzolni ilyesmiket; mint ahogy kódexekbe illő, csinos kis betűket sem fogok körzőzni-vonalazni, legfeljebb gépelni). Kár. Így sosem indulhatok a The Lindisfarne Gospels II - revenge of the Celtic monks   pályázaton, bár egyelőre nem tűnik valószínűnek, hogy a közeljövőben sok hasonló tendert írnának ki. Persze sosem lehet tudni. Ha mégis, akkor majd megint levágom a hajamat, elmegyek egy festékkeverő tanfolyamra, és beállok örvénylő ízületű pacikat festeni a jelentősebb idézetek közé (az ír szerzeteseknek senki sem mondta, hogy ne firkálják össze a könyveiket, és ezért rendszeresen összefirkálták őket, oroszlánfejet rajzoltak a betűknek, és birkózó tengeri szörnyeket mázoltak a hangsúlyosabb sorok alá - bezzeg engem mindig leszidtak az ilyesmiért), hátha.