Részletek egyébként nincsenek, például nem tudom, ki írt nekem és miért, és szerencsére elég rövidre fogta a levelezést, udvarias válaszomra (hogy nem tudom, ki ő, de érdekes stílusban nyomja) egyáltalán nem reagált. Feltehetően minimális kutatómunkával ki lehetne deríteni, ki volt az, de még annyira sem érdekel, hogy akár a google-ba bepötyögjem az email címet. Kicsit arra emlékeztet a dolog, amikor iwiw-en kaptam egy levelet, hogy "te vagy az a köcsög, aki a Tétényi úton lakik, és lenyúlt tőlem 8000 forintot" , amire írtam, hogy én ugyan nem, például soha az életben nem laktam a Tétényi úton, de azért legalább az adatlapomat megnézhetné, mielőtt ilyeneket ír, és bocsánatot kérhetne, miután. Nem tette. Az emberek néha megőrülnek, és nincs nekem arra fölösleges energiám, hogy ezen utálkozzak... Csak olyan érdekes.Az egynapos hétvégék még a standard kétnaposabbaknál is rövidebbek, és gyorsabban el is telnek, ezúttal főleg ettünk és ittunk. Én néha aludtam és dolgoztam is, elvégre ha már az embernek egy szabadnapja van csak a héten, azt érdemes régóta húzódó munkákkal tölteni. Ezen kívül csak ennél is jóval unalmasabb dolgok történtek velem, a hajam drámai ütemben nő, és elérte azt a hosszt, amikor épp fél évig semmit sem lehet vele kezdeni, beszárítani hosszú, összefogni rövid, várni unalmas - és ennyi.
Valamint kibékültem a fantasy-vel, és ennek örömére az 1916-os dublini felkelésről olvasok részletes, szemtanúk megemlékezéseivel bővített leírást, és leginkább dühít, hogy ennyire elhibázott, véres és céltalan volt - és különös látni, hogy hosszú távon a szabadság szimbólumává változott. Persze megértem én, hogy lázadtak, és még azt is, hogy miért lőttek az ártatlan dublini lakosokra is - mert az első civileket nem az angolok lőtték le (ezek után nem meglepő, hogy még annyira sem élvezték a helyiek támogatását, mint a tavaly őszi tüntetők a Kossuth tér környékén lakókét) - de egy egyértelműen vesztes helyzetben ennyi embert és egy várost feláldozni egyetlen színpadias gesztusért... Nemes dolog, ha valaki az életét adja a hazájáért. De mások életét...?
