... áldott Húsvétot és boldog nyulat, az élő Jézus Krisztus és a tavaszi újjászületés ünnepét, kinek-kinek mit jelent (nem, nem hiszek a vallási toleranciában, csak a vallásháborúk idegesítenek)... Akinek csak egy szabad hétfőt, annak is jó pihenést!Tavaly nagyon bizarr nagypéntek estém volt, remélem, idén egyetlen eltévedt és százezres nagyságrendben túlszámlázott olasz turistába sem botlom. Nem mintha nem lett volna érdekes tapasztalat, csak nem kívánom egyetlen turistának sem, hogy százezres nagyságrendben túlszámlázzák, és aztán teljesen sokkos állapotban eltévedjen az utolsó metrón. Akkor sem, ha a végén magát bölcsészlánynak álcázó nyulak elviszik vacsorázni, és addig beszélnek neki vad bölcsészségeket angolul, és addig fizetik a sörét, amíg meg nem nyugszik, és képes nem lesz visszatalálni a szállására.
A múltkor egy poszteren felismertem Nagy Konstantint, és komolyan megijedtem, hogy már nem csak igaz és hős metálharcosok arcképei égnek lelkemben. Aztán rájöttem, hogy amúgy is a hamis metál szörnyű tévelygőit követem, mert ah, Jerry Cantrell, sőt, Chris Cornell; és ha már itt tartunk, Tim Commerfield, különösen, amikor két copfba fonta a haját (de gyanítom, a Rage Against the Machine már annyira elvetemült volt, hogy a Manowar zenei térképére fel sem fért, és ezért lehetett, hogy az öreg hónaljborotováltak csak Seattle-t szidták a hamis metál bástyájaként), szóval ennyi erővel Constantinus is belefér.
Innentől pedig átadom magam a NeoCitran és a keménytojás-sonka-torma hullámainak, sodorjanak, amerre kedvük tartja; remélem, mire visszaringatnak ide, már kipihent, egészséges és némileg sokkal összeszedettebb leszek.
