A Justin Sullivan szólólemez zseniális, de nem is vártam mást. A munkahelyem általában csak frusztráló, de most iszonyúan stresszes is. A szkennerem továbbra sem működik, és nincs kedvem rendet rakni. Pedig most már muszáj lenne. A leanderem teljesen elpusztult, viszont a két és fél éves paradicsomom, bár egyre kevesebb élő ága van, megint virágzik. Ahhoz képest, hogy általában csak háromnegyed évig húzzák… igazi matuzsálem. Kaptam két gyönyörű földig érő, bő szoknyát, és megörököltem anyukám régi telefonját is, ami nekem nagyon új, de ma reggel, ébresztődés közben sikerült úgy visszaejtenem a párnák közé, hogy csúnyán lekarcoltam az oldalát. Meg sem érdemlem.Tegnap leteszteltem az agyamat (hja, olvasom Isolde blogját), és az érzelmi intelligenciás kérdőívnél nagyon megijedtem, hogy pont félúton állok a női és a férfi agy között (olvasok én az emberekben, kérem, csak a könyvekben szívesebben), és akkor most mi lesz; de aztán a rendszerező intelligenciás lapról kiderült, hogy bár nem szoktam az aerodinamikán gondolkozni repülés közben (úgy vagyok vele, hogy az a repülőgép tervezők dolga, és remélem, jól végezték), azért olyan toronymagasan és kényszeresen rendezem a fejemben a dolgokat, ahogy a szobámban vagy a fiókomban soha. Szóval férfiagyam van (szerintem csak antiszociális vagyok, és hajlok a logikus gondolkozásra) (régebben azt hittem, hogy utóbbi minden emberformájúra jellemző, de aztán elkezdtem dolgozni, és döbbenten tapasztaltam, hogy nem) (persze a logikus cselekvés rám sem jellemző, amúgy; de azt nem tesztelték). A férfiagyat esetemben az is támogatja, hogy mellé igazi agglegénylakás klasszikot tartok, a szélsőségesen "idén még nem mosogattam" fajtából (egyébként igen, de nem sokat).
Ennek örömére elmentem bevásárolni, és rettenetesen megörültem, amikor végre találkoztam valakivel, akinek még szintén csak egy doboz sör volt a kosarában - az sem zavart, hogy az illető két méter, százötven kiló, és akkora szakálla van, mint a három ZZ Topnak összesen. Végre egy értelmes, sörcentrikus létforma, akkor is, ha nem szoknyában és blézerben. Végül azért vettem mást is, szerencsére megálltam, hogy újabb csíkos térdzoknikat raboljak, persze könnyített pálya volt, csak csúnyát tettek ki. Majd rájöttem, hogy a nagy nemzeti alkoholrelaxációban mégis van valami, már egy fél doboz Bivaly (az ment a szoknyámhoz, na, meg a felsőmhöz is) után sokkal kevésbé voltam feszült és vérszomjas, pedig csak sör benne volt, ugye, semmi vér. De ma azért majd inkább veszek az egyik ügyvédlány ajánlotta homeo-stresszoldóból, a sör hizlal (és még nekem van férfiagyam???).
Ez a teszt egyébként tényleg sokkal korrektebb (pl. nem az a kérdés, hogy "oszt' mosogatni szeretöl-e" ; de ezeknél annyira férfiagyam van, hogy az már nem is határeset. Azt hiszem, azért, mert jól helyezek el kockákat a térben és vonalakat a síkon (hja, a mérnök-gének; egyébként egyszer azt hallottam, hogy a sok generációnyi mérnököt felmutató családokban nagyobb az autista gyerekek előfordulása, szóval igenis vannak mérnök-gének), ez már kiskoromban is jellemző volt, és az is, hogy nem takarítottam fel őket magam után.
Aztán találtam ilyet: The Roots of the Mountains: A Book That Inspired J. R. R. Tolkien by William Morris ; Morris ahhoz képest, hogy meghalt, mielőtt Tolkien akárcsak beszélni megtanult volna, tudta, hogy ez lesz a vége, és világhírre ihleti azt a csecsemőt. Hogy miért is nem őt imádjuk Nostradamus helyett...? Mert a címbe a kettőspont utáni részek normális esetben nem tartoznának bele, azért.
