péntek 13.

Általában pont semmi nem szokott velem történni az ilyen jelentős dátumokon, ma viszont egész délelőtt rettentően balszerencsés dolgok kerülgettek, amiket aztán valahogy egész jól sikerült megúsznom, kezdve ott, hogy két ellenőr orra előtt sikerült halálosan nyugodtan leszállnom a buszról. A legdurvább persze az volt, amikor a belvárosi bérház tükörsimára és lejtősre kopott kőlépcsőjén lefelé bambulva kifordult a bokám, és sikerült úgy beesnem a kanyarba, hogy miután lepattantam a falról, még gurultam egy fél lépcsőfordulót. Ahhoz képest, hogy esés közben már elsirattam magam (és leginkább dühös voltam, hogy ne már, pont most), csak a két térdemet horzsoltam le, a bal könyökömet, mindkét tenyeremet, és a fejemre duzzasztottam némi lánchegységeket. Még a szemüvegem sem tört el. Még a farmerem sem szakadt ki (bár a jobb térdemmel egyesült egy vékony réteg). Viszont iszonyatosan megijedtem, hogy és de mi van, ha agyrázkódást kaptam, és majd kómába esek álmomban, de az agyrázkódásnak egyetlen egy tünetét sem produkálom azóta sem, és különben is, utánanéztem, hogy a tudomány mai állása szerint az nem is úgy van, és pláne nem azért.

Na mindegy, utána még próbáltam ügyet intézni, de hét órával a napi ügyfélfogadás vége előtt már nem osztottak lapot sorszámot, szóval inkább hazajöttem, és most épp az a terv, hogy mondjuk nem megyek már sehová, bár mintha nem lenne itthon igazán ennivaló, szóval lehet, hogy meg kell kockáztatnom a bevásárlást.