Számottevően ront az életminőségemen, hogy az elmúlt két-hátom-négy hétben minden áldott nap legalább egy órát fúrnak valahol a közelben, kivéve a tegnapot, és azt hadd ne köszönjem már meg külön a világnak, hogy vasárnap nem vinnyogtatják a gépet. Mert szombaton fúrtak, múlt vasárnap dettó, és a hosszú hétvégét is elfúrták a fenébe.
Most már tényleg örülnék, ha valakit úgy vinnének el innen a mentők, hogy arccal beleesett a saját fúrógépébe, az agyában nem tenne kárt, az úgysenincs neki. Komolyan, az sem zavarna, ha vér patakzana le a falakon, csak érje már utol az egyik istenverte barkácskirályt a végzet. Kvótát kéne kiadni minden lakásra, hogy egy évben hány órát fúrhatnak, és aki túllépi, annak fúrószárat verni a kezébe, hogy megtanulja.
Fáj tőle a fejem, nem tudok tőle dolgozni sem, újabb reggel, amikor gyűlölöm a világot.
