Napközben megint elhagyott a netbook kijelzője, aztán mire hazaértem, a helyére rázódott, de ez bizony azt jelenti, hogy nem bízhatok abban, hogy reggel elmegyek egy légkondicionált kávézóba, és dolgozom napestig, elvégre bármikor szétcsúszhat megint, és argh. A hét második feléig biztos nem fér bele, hogy szerelgessék, és utána is nehézkesen, szóval a biztonság kedvéért ülhetek itthon a negyven fokban, ó, ez hiányzott még, de nagyon.
Az, hogy ebben a rohasztó időben sikerült összefutnom valami romlott étellel, és épp lakodalmas kutyát játszom, az már igazán csak, ne is beszéljünk róla.
