Jó, oké, az is gond, hogy éjszakára már nem tud lehűlni a lakótelep 30 fok alá, de amikor végre bedőlök az ágyba, és este 11-től hajnal 4-ig nem tudok aludni, mert valamelyik sötét paraszt születésnapi buliján olyan hangerővel tolják a technodizsitől a lakodalmas tekknóig ívelő tupca-tupcot, akkor azért elönti az agyamat a világgyűlölet.
Próbáltam én mindent, előástam a még télen kapott profi füldugókat is: semmi, az unc-unc simán átlüktetett alatta. Feltettem a fülhallgatót, próbáltam úgy aludni, hogy valami más zene ment közben: tucc-tucc-tucc végig a háttérben. Másfél óra után feladtam, és felkeltem, de még fordítás közben is áthallatszott a Wagneren, pedig basszamármeg, az tejesítmény. Három órával és közel két deci unicummal később (én mindent megpróbáltam, pedig 32 fokban úgy hiányzott a tömény, hogy semennyire, de úgy voltam vele, hátha betompít... nem) megint megpróbáltam aludni, mert már sírtam a fáradtságtól, de a mulatozók épp akkor értek be a lakodalmas tücce míves világába, hogy szakadt volna a feje az anyjába mindnek. Hangerő, a kurva szátokat. Ha én zenét nem tudtam hallgatni tőle, a buli helyszínén szerintem rá lehetett ülni a zajra.
Mindezt egy olyan éjszakán, amikor képtelenség volt csukott ablak mellett létezni. Egy lakótelep kellős közepén, ahol saccra kétszáz ablak nyílt a telibebaszott bulijukra. Komolyan, ha valaki a szomszédból kilőtte volna a lakást vállról indítható rakétával a picsába, én még kezet is csókoltam volna neki, mert annál a fosnál, ami egész éjszaka csorgott ki onnan, a tűzoltó-rendőr-mentő szirénák teljes skálája is jobb lett volna.
Tetszőleges más zenét is nyilván gyűlöltem volna, de ebben a szarban az a legrosszabb, hogy annyira monoton, mély lüktetése van, hogy az mindenen átmegy, és próbál felpörgetni, de ilyen hangerőn épp csak ébren tart és irritál. Amikor egyszer még tíz-tizenöt éve bekavarodtunk egy ilyen bulira, rájöttünk, hogy úgy működik, hogy amikor már a betont is rázza az ember talpa alatt a ritmus, akkor a szervezet önkéntelenül is felveszi az ütemet, és mivel hát fogalmazzunk úgy, hogy jóval a normál pulzus fölött lüktet, feltol kábé oda, ahol akkor lennénk, ha edzés nélkül lezúztunk volna egy maratont. Rohadtul felpörögve. Ezen akkor és ott elálmélkodtunk, mert nekünk igen új volt az élmény, aztán kurva gyorsan ki is menekültünk, mert annyira azért nem volt vicces. Tegnap ebből csak az jött át, hogy képtelen voltam rálassulni az alvásra (mondom, egy kevésbé kényszerítő ütemű bármi jobb lett volna), hiába sírtam már az álmosságtól, hiába nem tudtam már gondolkodni sem.
Most nyilván a hőségtől nem lehet aludni, fáradt vagyok és álmos, és teljesen használhatatlanra baszták a mai napom, mert így nem tudok fordítani sem. Annyira gyűlölöm a világot és az embereket, egyszer fogom magam, és elmegyek remetének, vagy lemészárlok mindenkit egy rozsdás műanyag kanállal.
