Gondoltam ma már kocsikra is; és hogy mégis kellett volna vennem pizzát vagy valami nagyon édeset; próbálom átszellőztetni a lakást, ha már végre megindult a levegő, a konyhaablakból nézem a Sziget fényeit, és azon gondolkozom, hogy a hirtelen villanások vajon onnan jönnek, vagy a hátam mögött észrevétlenül és csendben ott lebeg már a vihar.
Ennyire azért nem vagyok szerencsés, és a falak szinte izzanak, másodpercek alatt újra felfűtik a lakást, azon gondolkozom, hogy nem kezdek bele a Sailing to Sarantium második kötetébe, és hogy ha más is olvasna Kayt, nem csak én, ha Kay idehaza bevett fantasy szerző lenne, de igazából fölösleges ezeken gondolkozni, igazából fölösleges gondolkozni, kocsikon és repülőkön és bármin is egyáltalán.