Éjfél körül sűrű felhőket terelt át fölöttünk a viharos szél, egy óra kellett, és hipp-hopp el is tűntek, reggelre nem maradt se felhő, se szellő, csak a rezzenetlen hőség.
Ó jaj, nyár, ó, te bolond évszak, az ember kedve épp felhőre derülne ki, és esőre nevetne végre!
