Pénteken hosszan és vinnyogva dörgöltem a fejem egy kávézóasztalba, és utána volt pár bizarr élményem is, azt hiszem, csak azért nem sújtottak porig, mert előzőleg kellően feltöltődtem szeretettel és... ööö... sörrel. Persze kicsit zavart, hogy az egyetlen olyan embernek vinnyogtam (fejem a kávézóasztalba dörgölve), aki három fintorból is képes pontosan leszűrni, mi fáj (többek közt a fejem), és alighanem azt is, hogy miért (semmi másnaposság; de szokás szerint durva frontok közlekedtek) (igen, a meterológusommal kávéztam. vagy a haditudósítómmal? nem is tudom), és ez bizony ijesztő tud lenni.Szombaton láttam a világ egyik legpocsékabb romantikus vígjátékát, a Holiday -t még az sem menti meg, hogy Jude Law nem csúnya, legfeljebb csak nyálas. Utána viszont elmentünk pizzázni, és hajnali ötig beszélgettünk; kár, hogy amióta az én derék legrégebbi jóbarátom Luxemburgba költözött, olyan ritkán találkozunk.
Vasárnap ostromállapot volt, de azért sikerült beesnem egy szilveszteri buliba, ahol emberek a nappali kellős közepén stratégiai társasjátékokkal múlatták az időt, és véleményem szerint a házibuli kifejezéshez Rammsteinre tomboló népek tartoznak, nem kis kupac színes bábu meg kártya meg dobókocka, és élőben még sokkal kevésbé vagyok toleráns, mint írásban, így hamar elintéztem, hogy kilakoltassák őket a konyhába (ők ott is hódolhattak a beteges játékkényszernek, és legalább a hozzám hasonlóan elállatiasodott, kevésbé kocka-fetisiszta lények végre megkaphatták a hangfalak környékét, a Type O Negative-ot és a Paradise Lost-ot). A vasútállomáson örökbefogadott minket egy kutya, a folyamatos robbanásoktól ijedhetett meg annyira, hogy elszökött otthonról, és láthatóan tőlünk remélt némi védelmet. A hadiállapotok lanyhulásakor aztán hazament, de hallottam olyan kölyökkutyáról, aki az esti sétánál ijedtében letépte magát a nyakörvről, és azóta sem látta senki. Egy igazságos világban minden robbantgató baromnak könyökből levinné a kezét a petárdája (mondjuk nem tudom, az az emberszabású mit csinált, akinek a hírek szerint a szájában robbant egy lőszer. elképzelni sem.), az pedig, aki kis szikraszóró készülékkel lőtte a hetes buszt, menjen haza, és tolja föl magának a masinát.
Hja, ebben a frontvonalbéli-hangulatban nehéz toleráns emberként búcsúztatni az óévet, és igazán vidáman fogadni az újat. És engem még csak nem is akartak másfél méterről arcba tűzijátékozni, hogy igazán ideges lehessek. Ismerek olyat, akit igen.
Hétfőn ettünk lencsét, hogy gazdag új évünk lehessen, és idén sem fogadtam meg semmi többet, mint hogy alighanem megiszom azt a másfél deci barackpálinkát, ami még az asztal lábánál pihen, és talán az ultrabrutál házi almapálinkára is sort kerítek, de semmiképp sem keseredek el, ha valamiért nem így esne (például ha mást is megkínálnék belőle). Fontos, hogy az ember tartható célokat tűzzön ki maga elé.
