Tettem fel rövid írásféleségeket. Mind amolyan töredékes és szilánkos, sokszor érthetetlen, és általában vastagon megüli őket a balladai homály. Némelyiket eddig még nem olvasta senki más, csak én - és lehet, hogy ezzel nem is vesztett olyan sokat a világ... Most mindenesetre: íme!Hangyák - fantasy hangulat. Felütés. Semmi több.
Egy pokolban - a címet az utolsó pillanatban kínlódtam oda hozzá, mert amúgy semmi sem jutott az eszembe. Utálok címeket kitalálni. De nagyon. De ennyire.
HMS Titanic - legkevésbé sem érthető, bár én legalább tudom, miről szól. Sok Stinget kell hozzá hallgatni, azt hiszem. Valamelyik The Soul Cages -függő korszakom terméke, a sok közül (korszakból is, termékből is akadt egy pár).
Bor - közhelyesen borongós búcsú az életem egy olyan részétől, amiben már saját magam is csak kísértet voltam, már akkor is. Nem tudom. Mostanában annyira nem szeretem. De volt ilyen.
Most már egyértelmű, hogy a szobánkban rossz a fűtés, és már megint Enya megy, pánsípon, és ráadásul a kolléganőm dúdol is hozzá, és ráadásul semmi hangja nincs. Ideális hétfő délelőtt, nem? Fogadni mernék, hogy az ebéd is pocsék lesz.
A hétvége eltelt, néha aludtam is, de túl-túl keveset. Viszont ismét megfigyelhettem, hogy a whiskey-kólának kókuszíze van (de mitől?) és ezért szeretem, ráadásul bő két deci Jim Beam-et megittam anélkül, hogy különösebben megéreztem volna. Igaz, közben kifejtettem Nézeteimet a szó és a zene közti különbségekről (sámántani szakkifejezésekkel és görög mitológiával megspékelve; a szó például tellurikus = alvilági = fekete, de mindemellett dinamikus, szamszára, és teremtő is, míg a zene...), azaz a részegség testi tünetei helyett ezúttal a szellemem kezdett alapos dimenziótévesztésbe.
És előtte pedig olvastam hősi fantasztikumot, amolyan Regény 1.0-et, a messze tökéletlen változatból; de mégis várakozáson felül működött, például egyszerre elolvastam az egészet, olyan kíváncsi voltam a végére. Akkor is, ha tudtam, hogy Jó lesz. (Egyébként nem igaz, hogy minden jó, ha vége jó, ennek a regény-csecsemőnek például számos hibája volt, és némelyik még nekem is feltűnt, pedig használhatatlan szerkesztő-elemző-kritikus vagyok. És még össze kellene szednem és írásba kellene foglalnom a kifogásaimat, konstruktív javaslatokkal és bölcs tanácsokkal, persze. Csupa olyannal szoktam szolgálni amúgy is, mindig is, nemde?) Kellemes élmény volt. Igen kellemes.
