Azt hiszem, az általános elbutító semmitmondások mindennél ékesebben fénylő gyöngyére leltem: "mindig csak annyira vagy boldog, amennyire boldognak érzed magad" . Valóban. Azok a tetves érzések... Mindig csak annyira érzed őket, amennyire érzed őket.A mai horoszkópom szerint menjek le sétálni a kutyámmal a tengerpartra. Azt hiszem, visszaadom, ez mégsem az én horoszkópom lesz; nem szeretnék elsétálni a legközelebbi tengerpartig... és kutyám sincsen.
Elrepedt a kék gyűrűmben a kék. A múlktor az egyik kolléganőm olyan hevesen csapta ki az ajtót, aminek a túloldalán álltam, hogy kis híján darabokra törte a kezemet a kilinccsel. Végül csak a gyűrűmet repesztette meg. El vagyok keseredve.
Itt nincs csoki. Sem tejszínhab. Egyre jobban el vagyok keseredve.
Grafikuslány kifejtette, hogy ő sosem téveszti össze a képet az emberrel, én idült vigyorral az arcomon közöltem, hogy én igen, én mindig, és a képeket szeretem. Különben neki ez fontos szakmai felfedezés, engem pedig nem érdekel; felváltva hol az egyik, hol a másik fele, hol az ember, hol a kép.
Tavasz van, nem is március, április; és tegnap úgy éreztem, hogy azonnal megyek is nyaralni. Csak aztán áprilisban nem legyen január... Annak nem örülnék... Mert mi van, ha akkor megyek nyaralni?
