Hazamentem, beestem az ágyba, aztán éjjel háromnegyed tizenkettőkor arra ébredtem, hogy síneket és betont barmolnak, ipari felszereléssel. Ezek után ideges lettem, és ettől, illetve hogy egész nap egy kriptahideg irodában ültem, rohadtul fájni kezdett a torkom is, és ittam egy nagy bögre mézes teát - évente egyszer elfelejtem, hogy a méztől csupa kiütés lesz a fejem. Reggel aztán szembesültem a pöttyeimmel, és még idegesebb lettem, és persze el is aludtam, és egyébként is, a legszívesebben a takaró alól nem másztam volna ki soha többé, hideg volt, szürke, és mi a fenének, az egész úgy egyben. Ilyenkor szoktam aztán estére teljesen bepörögni, és tövig levágni a hajamat - ez, tekintve, ahogy aztán ma épp ki bír nézni az a marék tüske és kóc a fejem tetején, lehet, hogy nem is lenne olyan rossz ötlet. És még csak csütörtök van, és ráadásul délután egész céges éves értekezlet, és még csak el sem bújhatok a számítógépem mögé, zokogva... Olyan rohadtul biztos nem véletlen ez így, de olyan rohadtul biztos nem hiányzott.Nem kizárt, hogy ma meg fogok ölni valakit.
