Álltam a villamoson és a következő dolog történt: ott ült ez a kölök szegecses rasztával. Szegecses. Rasztával. PVC-rockerkabátra való szegecsekkel megtűzdelt... hamisítatlan, vaskos rasztával. Lemaradhattam vagy három extrém-divat összeolvadásról.
Amúgy épp azért utaztam villamoson, hogy vegyek magamnak eredeti és igazi River Runs Red -et, és vettem is, úgyhogy lesz mire rugdalnom az asztallábat, ha legközelebb elkap az idegességgel vegyes rosszkedv. A múltkor megnéztem a Broken Valley -hez adott "hogykészült" DVD-t, és rájöttem, hogy Life of Agony-t kell hallgatni, és akkor már. Nagyjából csak ez nem volt még meg digitálban.
(Egyébként nyilván megőrülhettem, mert utána pedig pánt nélküli, fekete szatén fűzőket nézegettem, és pánt nélküli, vörös brokát fűzőket is, és gótikus, uszályos - érdekel a folyami teherszállítás, hát ez van - műbársony vámpírruházatokat. Aztán felidéztem magamban a tükörképemet, a világoskék farmeromat, a rózsaszín Order of the Stick pólómat, a lassan már négy és fél centis, pirosas-barna hajamat, és kis híján elhaláloztam heveny nevetésben.)
