Aztán amikor a legborzalmasabban rosszul voltam (kábé, és remélem) akkor elmentem, és megnéztem A zöld urait, azt hiszem, pont erre volt szükségem. Pont ott van ez a film, ahol lennie kell, az idióta csigák dacára is nagyon kellemes. Pedig, ööö, csigák. Ugh.
Szeretnék egy erdőt. És egy kolibrit. Na jó, egy felnyergelt verébbel is beérem.
